Szerintetek jó lenne, ha a magázódás kikopna a magyar nyelvből?

Volt már erről szó:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nyelvek__..

A magázódás nem fog kikopni, csak a magázottak. Így fog eltűnni a magázódás: ismerjük a formulát, csak nem lesz kivel használni.

El nem tudom képzelni, hogy az időseket letegezzem, de mi lesz, ha már nem élnek? Mert ugyanúgy azt sem tudom elképzelni, hogy ez a mai 30-as generáció 20 év múlva nekiáll majd magázódni egymással, pláne a még fiatalabbakkal, csak mert megöregedtek. Amikor 18-20 voltam, elég sokan kezdtek magázni szembejövő idegenek, most, hogy már 40 felé megyek, kevesebben! Úton-útfélen letegeznek. Szóval van egy kikopási tendencia.

Változnak a generációk. Anyám volt az első a családban, aki a saját anyját tegezhette, nővéreit még ette a fene, hogy mit képzel ez a kis szemtelen magáról. Mert bizony a háború előtt még családon belül is magázódás volt. Az is eltűnt.

Volna erre amúgy egy olyan köztes megoldás, hogy kitalálnának legalább köszönésre olyan formát, ami korosztálytól függetlenül megállja a helyét, és akkor nem kéne a lépcsőházban örökké mérlegelnünk. Ezt mindannyian rettentően utáljuk, azt hiszem.

"Engem személy szerint az is bosszant, hogy itt vagyok 23 éves, és sokszor a gyerekek az utcán "csókolom"-ot, meg "jó napot"-ot köszönnek.."

- Ennek semmi köze a magázódáshoz.

3. válaszoló, R-planet: Tévedsz, a magázódás nem ősi.

A magyar nyelvben nem volt magázódás egészen az XVI. századig, a német mintára vettük át a Habsburg-éra idején.

[link]

Az élet egyre több területén élvez előnyt a tegezés, ahol egy-két generációval ezelőtt elképzelhetetlen volt: kollégák között, családon belül már általános, a kereskedelem-vendéglátás és a tanár-diák kapcsolatban is egyre gyakrabban kerül elő. Még a kormányzati kommunikációban is tegező formátumú plakátokkal kampányoltak legutóbb.

Szerintem a változás egy tendencia, azaz haladunk a tegezés általánossá válása felé.

A kérdésre válaszolva személy szerint ennek örülök, engem is sokszor zavart már össze, hogyan beszéljek valaki ismeretlenhez.

Szerintem nincs a magázódással semmi gond. Ha nekem csókolommal köszönnek a gyerekek, jót mosolygok, de ennyi. A jó napot meg alapvető illedelmesség, olyan nyelvekben is megvan, amikben nem szokás a magázódás és tegeződés elkülönítése (angol, svéd pl), ha bemegyek a boltba, jó napottal köszönök akkor is, ha az eladó, biztonsági őr velem egyidős. Mert anyám jól nevelt.

Tény, hogy néha összezavarja az embert, hogy akkor most mit köszönjek kinek, de ilyenkor illik a magázó formát választani amíg a másik nem jelzi, hogy lehet tegeződni. Szerintem ha ebbe a szokásba nőttél bele, nem olyan nagy kunszt felnőtt korban is folytatni, megérteném, ha pl egy külföldinek lenne szokatlan a magázódás.

"Ez egy ősi hagyomány a magyar nyelvben.Pont ez a lényeg,hogy megint milyen különleges a mi nyelvünk."

Van tegezés és magázás a német, olasz, spanyol, francia, török, perzsa nyelvben többek közt, és ez még csak az a néhány, amiről tudok. Bírom, amikor valaki a világ hatezer nyelvéből ismeri a magyart meg az angolt, és ahol eltérést lát, ott bólogat, hogy igen, a magyar az különleges, mert van benne magázás meg ragozás meg miafene.

lehet van más nyelvekben is de nem ez a lényeg igazán

NEM lenne jó hisz leépítenénk amúgy is választékos nyelvünk amit csak mi magyarok beszélünk

így is éppen elég nagy probléma hogy a népesség nagy része lassan úgy beszélget pl

-sz józs hogy vagy?

-k jól vok