Miért nem lehet a Nemzeti Dal a magyar Himnusz? Sokkal lelkesítőbb, bátrabb, reménytelibb.

Ha a francia himnusz szövegéről csak annyit tudsz, hogy annak is "olyan magasztos a szövege", akkor nem hogy nem ragadtál bele az iskolapadba, de bele se ültél. Ugyanis történetesen az egy harci induló "Előre ország népe, harcra / Ma diadal vár, hív hazád!" (ez tananyag történelemből).

Ha pedig az, aki beleragadt az iskola padba, én vagyok, nos akkor most nagyon megsebeztél. Történetesen én arra vagyok büszke, hogy egész életemben tanultam, és szándékomban áll ezt életem végéig folytatni. Hogy jobban értsd: én agyra gyúrok.

A tudás nem érdem, vagy dicsőség, de a tudatlanság szégyen. A Tudatlanság dicsőítése meg egyenesen bűn. Én nem akarok se szégyenkezni, se bűnöző lenni.

Ha pedig szerinted én az iskolai tananyagot szajkózom, akkor légyszives olvasd el megint, amit Petőfi Sanyikáról írtam, és ahol azt mondom, hogy szerintem egy túlértékelt, közepes tehetségű költő, akinek a Nemzeti Dala színvonalban messze elmarad pl. az ugyanolyan harcias szövegű francia himnusz szövegétől.

Ez lenne most a hivatalos tananyag? Ha igen, nagyot nőne a szememben az iskolai magyar irodalom oktatás.

De nem ez, és ezért talán belátod, hogy az iskolapadba szorulva sem "szajkózom mások véleményét". Ha már itt tartunk, a te Nemzeti Dal értékelésed sokkal közelebb áll a hivatalos tananyaghoz, mint az enyém. Akkor nem te "szajkózod mások véleményét"?

Leszögezem, hogy ez az utolsó személyes témájú levél, amire válaszolok, többi hasonlóra nem fogok. De te azt és annyit írhatsz rólam, amennyit és amit csak akarsz. Ha nem haragszol, nem fogok rájuk válaszolni, de mindet gondosan el fogom olvasni, és levonom belőle a rám vonatkozó tanulságokat. Nem azért vagyok itt, hogy egy személyeskedő vitátban egymás farkát méregessük, hogy melyik a nagyobb.

De Himnuszról, Petőfiről, Nemzeti Dalról vagy bármiről szívesen vitatkozok veled, mert az csak a gondolataink cserélye és hátha tudunk valami újat vagy érdekeset mondani egymásnak. Attól, hogy nem értek egyet veled, még nem vagyok az ellenséged, mint ahogy, attól se leszünk feltétlen barátok, ha valamiben egyetértünk.

Kedves Kérdező!

Az #5-ös vagyok és idő közben annyira szétkommentezted a postomat, hogy képtelenség egyenként válaszolni rá, így engedelmeddel egyetlen postban válaszolok a - remélem - összesre. Majd a te postjaid sorszámával jelzem, hogy melyikre vonatkozik a válasz.

#10.

Ami Egerszegi Krisztinát illeti, nem sok nálam nagyobb tisztelője akad. Nem értem, hogy jött ki az abból, amit írtam, hogy én ne a teljesítménye mögött megbúvó küklopszi erőfeszítést díjaztam volna, hanem valami féle Isteni kegynek, vagy segítségnek tudtam volna be az eredményeit. És âzt sem gondolom, hogy egy 14 éves kislány az olimpiai dobogó tetején állva az országa Himnuszának SZÖVEGE miatt pityeregne. Van rá elég más oka és indoka.

Azt sem értem, hogy hogyan jött ki neked az, hogy szerintem Kölcsei előtt senki nem volt magyar? Pláne az hogy mindenki hazaárúló lett volna? Természetesen előtte és utána is éltek magyarok, magyar költők (bár Mátyás király nem tartozott közéjük, úgyhogy megint csak nem értem, hogy ő hogyan jön ide), sőt JOBB magyar költők is, mint Kölcsey. De történetesen nem úgy alakult, hogy az ő versük lett volna a magyar Himnusz szövege. Ez egy történelmi örökség. És éppen ez benne a lényeg. Hogy örökség, amihez sokminden köthető és ha nagyon magyarkodni akar valaki, akkor elénekelheti, meghallgathatja és vigyázzba állhat rá, vagy megkönnyezheti. Mindegy, hogy jó vagy rossz, hogy írtak-e később jobbat, vagy nem.

Tudomásul kell venni, hogy egy ország vagy nemzet önazonosítására különböző szimbólumokat használunk. Zászló, címer, himnusz. Ezek történelmileg kialakult jelképek. Éppen ez volt az indoka annak, hogy visszaállították a régi magyar címert, bár már se királyság, se a "Nagy Magyarország" nem vagyunk. Ha címernek jó egy majdnem 100 éve lejárt szavatosságú jelkép, akkor a Himnusszal mi a baj? És a zászló rendben van? Nem kellene azon is modernizálni valamit?

#12

Nem. Nekem az időszámítás 14 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Nagy Bumm után megszületett a Világegyete. Ehhez képest 1844 bagatel. Nem tudom pontosan, hogy mit értesz azon, hogy "addigra már rég a nyakunkra ültek", de ha arra utalsz, hogy 1527. óta, I. Ferdinánddal kezdődően Habsburg király ült a magyar trónon, akkor igen igazad van, csak nem értem, mi köze a Kölcsey Himnuszhoz. Nem a Habsburgok rendelték el, hogy ez legyen a Himnuszunk. Jó vagy nem nem jó, így alakult.

"Csak ugyanúgy tolták ezerrel, mint a mostani tehetségkutatóban a kis fiatal sztárocskákat... híres és jó zenészek zenéket írtak nekik, aztán rögtön el lehetett őket adni." Biztos bennem van a hiba, de ezt a mondatot sem értem. Azt akarod mondani, hogy ugyanolyan tehetségkutató versenyeken választották ki a pályaműveket, mint a mai tv-showk? Nagy hibája az elképzelésnek, hogy még nem volt TV és mobil telefon is viszonylag kevés, hogy a nemlétező TV nézői szavazhassanak...

Mivel nem tételezem fel rólad, hogy azt hinnéd, hogy volt TV 1844-ben, ezért mondom azt, hogy én nem értem, amit írtál.

Ami pedig a "Huszt" megzenésítését illeti, az megtörtént, de nem nagyon dicsekszenek vele, mert elég sz*rul sikerült.

#13

Ha gondosan elolvasod az idézetet, akkor láthatod, hogy a Kölcsey Himnusz előtt a katolikus és a református magyaroknak különböző himnusza volt. És haladni kellett a korral, ahogy írod, és éppen ezért döntöttek úgy eleink, hogy kell egy egységes, minden magyar embernek szóló Himnusz.

A szükséges modernizációt tehát ősapáink már elvégezték.

#14

Nem csak olyat tudok írni, amit mindenki tud. Tudtad például, hogy hasnyál hiányában a gyomor önmagát emésztené fel? Vagy hogy Bach Rák-kánonjának hetedik tétele egy önvonatkozási rendszer zenei modellje? Esteleg azt, hogy a világ legnagyobb mesterséges gyémántja 10.01 karát és 20000 dollárt ér?

És még sokminden mást is tudnék írni, csak ezeknek semmi köze a témához. Annak azért örülök, hogy Rákosi Mátyás izlése közismeret tárgya...

Az eddig leírt mondataid közül a legérdekesebb az, hogy te már sejted, hogy miféle vagyok. Tényleg? Néhány száz mondatnyi beszélgetés után meg tudod mondani, hogy fiú vagyok-e vagy lány, öreg vagy fiatal, közalkalmazott vagy cégtulajdonos, szeretem-e a kínai kaját, Magyarországon élek vagy külföldön, gazdag vagyok vagy szegény, ki a kedvenc költőm (nem, nem Kölcsey), melyik a kedvenc együttesem, mit gondolok az abortuszról, hiszek-e Istenben vagy nem, és hogy melyikben, magyar, cigány vagy zsidó vagyok-e, egyet értek-e határvédő drótkerítéssel vagy sem, részt veszek-e a Gárda felvonulásain vagy inkább a Meleg Büszkeség Napján parádézom.

Gyanítom, hogy azt is tudni véled, hogy édesanyám a legősibb foglalkozást űzi valamelyik utcasarkon, pedig ebben biztosan tévedsz, mert nyugdíjazásáig tanárnő volt a szentem.