Régen mi volt, ha egy fiúnak nem jutott nő?
válasza: válasza: válasza:
válasza:Nos, ez attól függ, hogy mennyire régi időkbe akarsz visszamenni.
Még a keresztény világon belül is volt olyan időszak az évben, amikor 1 nap csak azok jöttek össze "falu ünnepségen", akik nőtlenek / férjetlenek voltak. Mit tesz Isten, még nőben is van olyan, amelyik nem kel el, akkor is voltak kevésbé szép nők. Így aztán ezen a napon szabad volt a vásár. Az ilyen eseményből született gyerekeket pedig nem is bélyegezték meg még családon belül sem. Mivel alapvetően a gyerek a jövő.
Ezen kívül azért eléggé nehéz volt régen nőtlennek lenni még akár 30x évesen is, mert rengeteg falu ünnepség és falu bál volt, szinte minden második hétre jutott valami. Így aztán, ha nem más a közösség hozta össze a lányt és fiút.
Ezen kívül mint említettem, régen a gondolkodás is más volt, nem az volt a lényeg, hogy mindig csak én, hanem a jövőre is gondoltak. A jövő pedig a gyerek. Így aztán voltak olyan házasságok, ahol a lány azért mondott igent, hogy elkeljen, illetve a fiú esetleg azért adta lejjebb a mércét és kért meg olyat, akit esetleg nem is szeretett, mert ha nem teszi félő volt, hogy később nem is jut neki. De ettől még a gyerekben lelhette örömét.
Bár én úgy gondolom, hogy eléggé szélsőséges eset volt, hogy valaki nem szerelemből házasodott és 20-25 éves korára nem találta meg a párját.
Ma csak azért van ez a hatalmas "singliség", mert nincs normális szórakozóhely. A kocsma nem szórakozóhely, hanem kocsma, a disco-t meg ellepték és kisajátították a cigányok. De a hangos zene mellett akkor sem igen lehet normálisan ismerkedni véleményem szerint.
Ezen kívül a normális lányok el sem mennek ilyen helyekre. Így a normális fiúk és normális lányok igen, nem tudnak találkozni, mert nincs hol. Erre volt régen a falu bál, ami még ma is van néhol.
Ha neked ilyen gondod van, nézz körül a környékbeli falvakban, biztos van náluk is rendszeresen valamilyen falu bál vagy falu ünnepség. Most így tavasz közeledtével már biztos hirdetik őket.
"Bár én úgy gondolom, hogy eléggé szélsőséges eset volt, hogy valaki nem szerelemből házasodott és 20-25 éves korára nem találta meg a párját."
Ebben nem vagyok biztos. Egy félév szociológiát tanultam, ott határozottan azt tanították, hogy a házasság elsődlegesen gazdasági megfontoláson alapuló intézmény volt eredetileg, és hogy a "romantikus szerelem" egy egészen új fejlemény, régen nem is volt elvárás.
De ami számomra igazán érdekes, az az ismerkedés mai formáival kapcsolatos véleményed. Igazat adok neked abban, hogy ma már elég nehéz olyan nyilvános zenés-táncos helyet találni, ahol jól lehetne ismerkedni. Ha nem is csak a cigányok, de tény, hogy a diszkókba eléggé aljanép jár. Biztos vannak normális csajok, de azok meg általában csak táncolni mennek, négyesével, hogy el tudják zavarni a hülyéket. Szerintem senki nem számít igazán rá, hogy ott ismerkedik meg majd olyannal, akivel komoly kapcsolata lehet. Aki azt keresi, nem oda megy, a diszkó arra nem alkalmas. Kocsmába meg egyedül úgysem megy senki, az az a hely, ahova egyetemisták a haverjaikkal szoktak menni (már ha az én korosztályomat nézzük, nem a visszajáró alkeszokat).
"Ha neked ilyen gondod van, nézz körül a környékbeli falvakban, biztos van náluk is rendszeresen valamilyen falu bál vagy falu ünnepség. Most így tavasz közeledtével már biztos hirdetik őket."
Hát, bevallom, sok mindenre gondoltam már, de erre még konkrétan nem :D De nem is nagyon hallottam még ilyenről, pedig mindkét szülőm vidéki. Ahonnan apám származik, az egy elég nagy falu, de tudtommal ott is szórakozóhelyen ismerkednek inkább, sosem hallottam még, hogy lenne falubál (csak búcsú, de az tök más).
Én inkább olyan közösségi programokat keresek, ahova valami közös téma miatt mennek emberek. Egy ilyet már találtam is egyébként, van egy klub, ahova mindenki a kulturált szórakozásért jár, csak nem akarom nagyon hirdetni, mert már így is mindig teltház van :D De a lényeg, hogy szerintem közösségeket kell találni, ahol van lehetőség arra, hogy az ember megmutassa, hogy mi az erőssége, az érdeklődési köre, milyen a személyisége. Én nagyon sajnálom, hogy nincs egy egységes mozgalom fiatalok számára. Olyanra gondolok, mint régen az úttörőmozgalom lehetett, csak persze a politikai töltet nélkül. A cserkészet az, ami szerintem ehhez a legközelebb áll, na de hány fiatal megy cserkésznek Magyarországon? Kéne valami, ami ha nem is kötelező, de nagyon elterjedt lenne a fiatalok körében és valahogy összefogná az embereket. Talán a cserkészetet kéne valahogy újjáéleszteni. Vagy nagyobb sportélet kéne, nem tudom. Kéne valami olyan mozgalom, ahol régiónként versenyezhetnek a fiatalok csapatokban, de úgy, hogy minden iskolás korú akarjon menni, érdekelje az embereket. Valamiféle országméretű játékra gondolok, ami minden évben lenne, több fordulóval, és olyan lenne, mint egy nagy társasjáték, de úgy képzelem el, hogy a játék inkább részben fizikai lenne, valamiféle katonásdi, ahol a műveltségre is szükség van, és lennének mindenféle posztok és szerepek, hogy mindenki megtalálja a helyét benne. Valami olyasmi lenne ez, ami az egész ország fiatalságát mozgásba hozná és mindenki megismerhetné a környékén élő embereket. Ez olyan lenne, mint az úttörőmozgalom, csak nem lenne kötelező. Az optimális eset az lenne, ha mindenki csinálni akarná, mert jó lehetőségeket lát benne. Úgy érzem, ez hiánypótló jellegű lenne. Ma őszintén, hogy lehet megismerkedni azzal, aki csak akár ugyanabban az utcában lakik, mint te, ha nem egy helyre jártok suliba? Az iskolán kívül semmi nem tartja egyben a fiatal társadalmat. Ha lenne egy ilyen játék, akkor mindenkinek óriási kapcsolati hálója lenne, mire kikerül az életbe. Rengeteg régi ismerős lenne. Úgy érzem, nagyon nagy szükség lenne ilyesmire. Itt Mo.-n legalábbis az az érzésem, hogy valahogy semmi nem tartja egybe az embereket. Az egész ország mintha magányos farkasokból állna. Csapatemberekre lenne szükség.
Kicsit elkalandoztam a témától, de ez a felvetés már régóta érlelődik bennem. Mi a véleményetek róla?
válasza:"Ebben nem vagyok biztos. Egy félév szociológiát tanultam, ott határozottan azt tanították, hogy a házasság elsődlegesen gazdasági megfontoláson alapuló intézmény volt eredetileg, és hogy a "romantikus szerelem" egy egészen új fejlemény, régen nem is volt elvárás."
No igen. Nem tudom hallottad e már a viccet: Mi a különbség Béla bácsi és a pelikán között? Béla bácsi kinn áll az ajtóban, felnéz, a pelikán szép és kecsesen repül, Béla bácsi pedig nem tehet róla.
No kb. ilyen a történelemkutatás is jelenleg, főleg Magyarországon.
Érdekházasság? Ez körülbelül egy közepes szintű, tucatdráma témájának is éppen döcögve elmegy, nemhogy tömegjelenség legyen egy nép kultúrájában.
---
Komolyra fordítva a szót. Igen ismerünk érdekházasságokat a múltból, de ez inkább a grófság és a hercegségeken belül volt jellemző, és akkor is valamilyen külső kényszer volt a háttérben. Pl. hallottam már ilyenről, hogy egy lány anyját elvitte a betegség, az apja meghalt egy csatában. A lány még csak 13 éves volt, és igen nagy vagyonnal rendelkezett, ám, mivel még nem volt férjezett, így elveszítette volna a vagyonát. Ezért egy magyar gróf, aki akkor töltötte 35.-ik életévét, feleségül vette. Így a lány is és a vagyona is megmenekült. Később aztán szerelem is szövődött belőle, és mire a lány nagykorú lett (16 éves), gyermek is lett belőle.
Ezt csak azért mondom, hogy igen, szélsőséges esetekben akár ilyen is előfordulhat. De azért ehhez hozzá kell tenni azt, hogy régen a házasság előtti életnek és a házasságon belüli életnek is komoly szabályai voltak.
Ezen kívül semmiféle érdekházasságról nem tudunk, mivel nem hiszem, hogy te magad hinnél abban, hogy minden második ember gróf vagy herceg volt. Ha pedig abból indulunk ki, hogy a többséget az átlag ember tette ki, akkor gondolhatod, hogy azért, mert egy társadalmi rétegben valami megszokott még nem jelent semmit, főleg ha az a társadalom kb. 10%-a.
Én tényleg nem bántásból mondom, de mindig szoktam hangsúlyozni, hogy csak gondolkodni kell a dolgokon és rájön az ember, ha hülyeséget tanítanak.
---
Lehet még nem hallottál róla, mivel városban nem is igen hirdetik. Általában csak a falu honlapon szokott megjelenni, vagy még ott se. Ezen kívül persze nem minden falu tart ilyen napokat, általában eléggé nagy falunak kell lennie, hogy csináljanak ilyet.
Az pedig, hogy régen volt e ilyen, nos nem kérdés. Előveszel egy könyvet, amelyikben a régi ünnepnapokat összefoglalják, akkor biztos, hogy kb. minden napra jut egy ünnep. Nyilván nem mindet tartották mindenhol, hanem ez megoszlott az országban. De ha 365 ünnepnapot szépen szétosztogatsz, azért minden második hétre jut valamilyen neves nap, ami miatt összejöttek az emberek. Régen nem volt Győzike, meg rozalinda meg CSI stb. Így az emberek közösségekbe jártak. Ha nem más, akkor havonta egyszer.
Ezeken a napokon, főleg estére táncos mulatságok voltak, ahol a tánc során a fiú és a lány igen is ismerkedhetett. Azért hozzá kell tenni ismét, hogy régen voltak igen komoly erkölcsi szabályok. És ma ezek a szabályok szinte betarthatatlanok lennének, amilyen körülmények uralkodnak. Szóval gondolj bele, hogy akkoriban, látszólag sokkal jobban volt korlátozva a fiú és a lány is, mégis tudtak ismerkedni.
Hidd el, 100-ból 90 nem érdekből, hanem szerelemből házasodott.
Btw... ha nem így lett volna, akkor miből is született volna meg, az a rengeteg szerelmes dal, amit a mai napig gyűjtenek, mert kerülnek elő újak, amit még senki nem jegyzett le.
---
Az ötleted azért nem működne, mert nem érdekelne ma már senkit se a cserkész tábor se az úttörő tábor, sem másmilyen tábor.
Ezen kívül fogod magad és a helyi városi sportcsarnokba elmész és megkérdezed, hogy milyen sportfoglalkozások vannak arrafelé. Irodán biztos meg tudják mondani. Bármilyen sportklubba beiratkozhatsz. Ajánlom a teniszt, én is arra jelentkeztem. A játék cool, a csajok meg nagyon pöpecek. HA pedig még jó is vagy a játékban, akkor tapadnak rád.
Amelyik klubba én jártam volt ott vagy 20 csaj, mi meg voltunk 4-en fiúk :)
Ezen kívül vannak olyan helyek, ahol megfordulnak lányok. Ilyen a képzőművészeti szakkörök, vagy tanfolyamok. Rajz, szobrászat, festészet. Ezen kívül biztos vagyok benne, hogy a tánc klubbok, táncházak is teli vannak lányokkal. Elmész egy néptánc iskolába és annyit táncoltatsz, amennyit csak szeretnél.
---
Így zárásként, hogy egészen a közelmúltig a közösségi életet a templomba járás tartotta fenn. Igaz, hogy ez nem erre való, de azért amíg még élt, hogy Vasárnaponként az emberek eljártak templomba, addig közösség is volt valamelyest.
Ugyanakkor fel kell végre ismerni, hogy ma azért nincsen közösség, mert a hatalomnak csak gondot jelentenek a közösségek. Ha ezekre a tolvaj brigantikra holnaptól senki nem hallgatna, és mindenki leszarná, hogy mit parancsolnak, akkor igen hamar rájönnének, hogy nincs hatalmuk felettünk, csak ha mi azt adjuk. De mivel nincs közösség, ezért az emberek azt hiszik, hogy "mások a hibásak", meg "mások tartják fenn a rendszert". Holott ez nem igaz.
Ha lenne közösség, akkor félő elindulna a kérdezősködés. "Te figyu már, te is erre a tolvajra szavaztál?" Válasz: "Nem". Aztán megkérdeznél a közösségen belül még 100 - 1000 embert, és mindenki nemet mondana. Akkor pedig fel lehetne tenni a kérdést, hogy "Akkor ki szavazott a tolvajra?". És kiderülne a csalás. Ennyire egyszerű a dolog. Ezt nyilván egy hatalom sem szeretné.
Egyébként nem kell szidni a magyarokat és a magyarságot. Először is ezt kellene elfelejteni, hogy önmagunkat ostorozzuk. Nem Magyarországon kezdődött a közösségek szétverése és megosztása. Magyarország volt az utolsó ország Európában, amelyiknek még voltak közösségei és összetartott a nép. Trianon törte meg ezt az egységet. Ez is volt a célja.
Anonymus
válasza:Lehetsz király, hiába vagy!
A mosolyod úgyis az arcodra fagy!
Királynak lenni az mámorító,
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
Szegény fiúk, ott legfelül!
Talpig aranyban, de tök egyedül!
A hatalom nyűg csak ostoba lánc,
Amíg itt lent folyton szabad a tánc!
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár,
Csók csattan, lábad röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren!
Élj ahogy jól esik nem baj, ha meglesik,
Tedd ami élvezet, bizsergesd a tested, lelked!
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A naptól is óvják maguk odabent,
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
Ezek ott fent, nem tudnak mást /nem tudnak mást/,
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást! /ölik egymást/,
Mire való a harc, a viszály?
Ha kimaradunk, nekünk az a király!
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár,
Csók csattan, lábad röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren!
Élj ahogy jól esik nem baj, ha meglesik,
Tedd ami élvezet, bizsergesd a tested, lelked!
Mámort kínál, minden bájos szempár,
Élj ahogy jól esik, nem baj ha meglesik,
Tedd ami élveze-e-e-et!
Zeneszöveg.hu
válasza:"Érdekházasság? Ez körülbelül egy közepes szintű, tucatdráma témájának is éppen döcögve elmegy, nemhogy tömegjelenség legyen egy nép kultúrájában. "
neked nagyon romantikus elképzeléseid vannak a társadalomról. Sokáig szinte csakis érdekházasságok születtek, mert tényleg elsődlegesen gazdasági szerződésnek számított. Még ma is sok helyen ez van. A világ lakosságának csak kis része házasodik szerelemből. A nagyobb része kényszerből, gazdasági érdekből vagy mert egyszerűen "úgy szokták" (megfelelni akarás).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!