Zavar, hogy ha bajba kerülnél az utcán (pl megtámadnak, beléd kötnek), akkor a többi embert nem érdekli és nem segít? Szerinted ez így normális?

Nagyon tetszik a kérdés!

Igen, zavar. Azért még találni olyan embereket, akik segítőkészek. Szerintem, ha vmi nagy baj van, (pl. kisgyerek le akar lépni a kocsi elé)a legtöbb ember nem gondolkozik, hanem ösztönösen segít. Ezzel szemben a nem közvetlenül életveszélyes dolgoknál sokan nem tesznek semmit. Ez valahol érthető is, én pl. fiatal nő létemre nem fogok 200 kilós hústornyokkal kikezdeni.

Az utóbbi évtizedekben nagyon megváltoztak a tásradalmi viszonyok, és egyáltalán az egész világ, és az emberek bizalmatlanabbak, inkább befelé fordulnak. Lehet, hogy ha vki segítene nekem, inkább zavarba jönnék, meglepődnék, minthogy örülnék. Furcsa dolgok ezek...

Én 5 éve, 15 évesen kiálltam egy nő mellett. A férje(?) ordibált vele, majd ellökte. Na akkor kettejük közé pattantam és ott ugráltam a pasi előtt (meg az utca népe is hőbörgött), amíg a nő elhúzott.

Én képes vagyok rá, hogy segítsek másoknak, bár elég félelmetes dolog, ki tudja mikor lesz nagyobb baj. Azóta nem volt ilyen esetem, hála.

Aztán persze ki tudja, hogy a jó oldalra kerülök-e. Persze, az erőszak nem megoldás semmire, de azért ne húzzam a rövidebbet, mert rossz oldalt mentek.

Pattogós vagyok, még egy sztori, de abban nem én vagyok a főhős. :)

Utaztam a villamoson és jött az ellenőr. Cigány gyerek, jó vastag arany nyaklánccal, elkezdett ugatni az ellenőrnek, fel is állt. Erre egy szép darab férfi úgy ráordított, hogy ihajj, össze is szarta magát a kis ..... . Persze leszállás közben még leköpte az ellenőrt, hogy tört volna ki a nyaka.

Hogyne zavarna,főleg ha néhány életerős ffi is szemtanú.Múlt héten buszmeg-ben rosszul lett egy öregember,sok ember közül egyedül segítettem neki felállni a sárból.Lehajoltam hozzá,rajtam hosszú bő szövetkabát,bokáig érő,bő sötétkék szaténszoknya,ami persze sáros lett,engem nem zavart,hazafelé mentem+van mosógépünk otthon.

És képzeld,egy gyökér tinibanda rajtam mert poénkodni,röhögni hogy milyen sáros lettem!!!az öreg meg biztos részeg.Hát nem volt az csak vérnyomásproblémás...(persze igyekeztek úgy hogy ne halljam,de túl jó a fülem)Az a sok lenéző tekintet utána emberektől

Hát igen, sajnos ilyen világban élünk. :S Engem is borzasztóan zavar...

Még kisebb voltam, kb. 11 éves, amikor a buszról leszállva elestem, pont a térdemre pottyantam és meg sem bírtam mozdulni annyira fájt, de még a lábam fent lógott a buszon de képtelen voltam megmozdítai. Anyukám halálra volt rémülve hogy elindul a busz és ránt magával, a lábam be volt akadva, egyedül nem bírt lecibálni. Sokan voltak a buszon, de mindenki csak lesett. Aztán pár perc múlva a sofőr úgy hagyott mindent a fülkében, hátrarohant hozzám, segített kibogozni a lábam, az ölébe vett és elvitt egy padig. Hihetetlen, hogy a sofőr képes volt ott hagyni őrizetlenül a buszt a pénzzel, és ezzel kockáztatta az állását, a többi ember meg csak lesett mint a hülyegyerek.

Tavaly meg mentem egy a suli előtt a zebrán, állt a busz, én elindultam, erre elindult az is, és nem fékezett le, hanem tolt maga előtt. Halálfélelmem volt, azt hittem végem, de hál istennek 3 méter után kb. megállt. A buszsofőr ment volna tovább, de megállt a busz, kinyílt az ajtó, majd megint elindult, megint kinyílt az ajtó. Utólag tudom, ez azért volt, mert ordibáltak a buszon a sofőrnek, hogy álljon meg és nyissa ki az ajtót, de érdeklődni vagy bocsánatot kérni cseszett. Egyébként anyum pont a buszon utazott, ő mondta, hogy az utasok kezdtek el ordibálni, hogy elüt engem, magától észre sem vette volna. :S De utólag legalább annyit kérdezhetett volna, hogy jól vagyok-e.....