Csak én érzem úgy, hogy legszívesebben összepakolnék és elköltöznék ebből az országból?

"mert hát egy smároló férfipár nem éppen álomlátvány" neked lehet nem az, két helyes pasit nyugodtan smárolhat előttem, sőt mást is, lényeg, hogy ne sok ruha legyen rajtuk :D (35/N)

bár van egy tippem kedves első, hogy két csókolódzó csinibaba neked sem lenne ellenedre, igazam van vagy igazam van? ;)

amúgy kérdező, máshol sem sokkal jobb a helyzet, van pár felvilágosultabb ország, de taplók ott is vannak

Mennék én is. Világot látni, dolgozni, tapasztalatokat (és pénzt) gyűjteni. De visszajönnék. Én nem tapasztalok annyira általános rosszindulatot és gonoszságot - vagy túl jó emberek vesznek körül (legalábbis többnyöre) vagy én vagyok túl naiv és jóhiszemű - nincs kizárva, hogy az utóbbi. Szerencsére nem tartozom semmilyen csoporthoz, sem szubkultúrához, szexuális irányultsághoz, amit általános ellenszenv övezne, és még az önálló élet baja sem nyomja a vállam.

Néha rámjön, hogy "húúúúelkellmenniörökreésvisszasenézni", de ezen hamar túljutok. Bár, hogy 5 év múlva is ennyire bizakodó leszek-e, az más kérdés.

Nem olvastam el a válaszokat.

Eh, én is ezt érzem, minden nap.

Bár még csak 18(L) vagyok, de minden nap érnek miatta atrocitások, azért, ami vagyok, amit nem választottam magamnak. Komolyan, ki akarná a nehezebb utat választani, hogy megvessék azért, amit szeret? Eddig egyszer volt kapcsolatom. Titokban tartottam, csak a barátaimmal osztottam meg. Tavaly azonban valaki tovább adta másnak, aki szintén elmondta egy harmadiknak és így tovább. Azóta tudott lett rólam.

Bár az ország egyik legjobb középiskolájába járok, itt se más a diákok felfogása. Például, ahogy az osztálytársaim a testnevelés öltözőben viselkednek, botrányos. Nagyon fáj és bánt a dolog, egyben meg is döbbent, hogy bennünk fiatalokban is ennyi gyűlölet van. Eddig egyszer volt kapcsolatom. Svéd egyetemekre jelentkezek és ha befejeztem nem is akarok visszajönni.