Miért nem lehet az utcán csak úgy odamenni nőkhöz és megcsókolni őket?

Nem. De ha odajönne hozzám, elmondaná, hogy meleg és meg akar csókolni, akkor nemet mondanék, ő pedig menne tovább. (De ez a példa egyébként életszerűtlen, a melegek szerintem hozzászoktak, hogy társkeresőn ismerkednek.)

A lényeg az, hogy azt kéne elterjeszteni, hogy odamehess az utcán bárkihez, megkérdezhesd, hogy megcsókolhatod-e, amire ő vagy igennel, vagy nemmel felel. És a nemet se kelljen megmagyarázni. Ha nem, akkor annyit mond, hogy nem, és kész. De mehetsz tovább, amíg találsz egy olyat, aki hajlandó rá. Az én elképzelésemben ez nem "hajlandóság", mert ez nem lenne áldozat a fogadó félnek, hanem ez egy tök mindennapos dolog lenne, amihez mindenki hozzá lenne szokva.

Csak az a baj, hogy ez nincs benne így a köztudatban. Pedig szerintem tök egyszerű és nagyszerű lenne. Világosak lennének a szabályok: akárkihez odamehetsz, de meg kell kérdezned, hogy megcsókolhatod-e. Ha igent mond, hajrá, és továbbállsz (ha enged többet, mehet több), ha nemet, akkor hozzáérned is tilos, és tovább kell menned. És ezt mindenki csinálhatná minden nap. Mi ezen olyan nagy cucc? Az evés ugyanilyen természetes szükséglet, ösztön, mégsem csinálunk belőle nagy ügyet. Ha éhesek vagyunk, nem szemérmeskedünk, hanem eszünk. Ha szeretetre, érintésre, csókra vágyunk, miért ne csókolózhatnánk?

De most komolyan: én egy fiatal felnőtt vagyok, mégis már most egyértelmű számomra, hogy nincs férfi a világon, aki hozzáérhet annyi nőhöz, amennyihez szeretne. Nem, ez senkinek se sikerül. Senkinek se teljesül be minden álma. Mindenki pornót néz, önkielégít, rengeteg nőről álmodozik, de az életben max. pár tucatnyival kerül kapcsolatba. Aztán megházasodik, és ha félrelép, az már törvénytelen. Nincs olyan férfi, aki elégedett lenne azzal, hogy hány nője volt. Mindenki tele van kikosarazásokkal, vagy mindenki rájön, hogy az igazán szép nők érinthetetlenek, csak az elit kapja meg őket (elit alatt a külsőre legvonzóbb, vagy legtechnikásabb vagy legpénzesebb férfiakat értem). Minden férfi elkönyveli az álmait utópiának, elhiteti magával, hogy úgyis lehetetlen minden nap nőzni (hiszen ez lenne a biológiai igény). Ha ez az én elképzelésem megvalósulna, akkor mindennapos lenne, hogy az emberek a napjuk egy részét csókolózással töltenék, kedvtelésből. Mindenki sokkal nyugodtabb lenne. Mint amikor meditálunk, hogy lenyugodjunk. Akármibe lefogadom, hogy kiegyensúlyozottabb lenne a világ.