Ciki ma a tájszólás?

A tájszólás az egy olyan nyelvjárás, ami egy bizonyos földrajzi területre jellemző. A "ciki" szó a szleng része, ami véletlenül sem tájszólás (hanem szociolektus).

Az, hogy angol (amik egy része nem is angol, hanem görög vagy latin) szavak kerülnek a nyelvbe teljesen normális, mivel ha nincs valamire jó magyar szó, akkor kénytelen a nyelv kölcsön venni mar létező külföldi szavakat.

Egyébként nem ciki a tájszólás, minden nagyobb országban jelen van, valahol alig, vagy meg se érti egymást két különböző tájszólással beszélő. Nálunk azért ilyen nincs, még egy palócot is meg lehet érteni, ha szokja pár percig az ember (én mar észre sem veszem, mert sokat járunk Hollókőre).

Nem, egyáltalán nem ciki. Én győri vagyok, és nekem például az volt a furcsa, hogy máshol használnak a beszédben hosszú í-t. Mivel a városiak is kisalföldi tájszólással beszélnek.

Nálunk mindent rövid i-vel mondanak. ("szines", "diszes", "hid", "sin", "zsiros kenyér", "nyiregyházi")

A tájszólás nem ciki, viszont ahogy előttem is említették már, hivatalos helyeken nem mindenhol szeretik. Szégyelni nem kell, de valóban van az a helyzet, ahol jobb kicsit odafigyelni a beszédedre, és ezt egy kis idő után meg is szokod.

Én például ösztönösen, gyakorlatilag tudtomon kívül másképp beszélek az egyetemen a tanulmányi osztályos nénivel, mint mondjuk a szüleimmel.

Előfordult, hogy telefonon beszéltem apukámmal és mellettem volt a barátom, és amikor letettem, csodálkozva mosolygott rám, hogy még sose hallott ilyen ízesen beszélni. :)

Természetesen nem kellemetlen, azaz "ciki", (vagy "égő"), még ha a mai városi közegben néhányan annak is érzik. (ők azok, akik leparasztoznak másokat stb.) Maga a városi fattyúnyelv (azaz a szleng) is tekinthető tájnyelvnek, szavait használhatjuk - kivételesen - igényesebb szövegekben is, megfelelő céllal.

Van különbség viszont a tájszólásos hanglejtés (akcentus) és a hihetetlen szógazdagságú magyar tájnyelvek között, amelyek szavai tájegységenként teljesen eltérők lehetnek, ugyanarra a fogalomra.

Amit irodalmi nyelvnek hívunk, sokat változott az évszázadok során, nem mindig az előnyére. Az un. népi írói mozgalom például sok tájnyelvi szóval gazdagította az irodalmi nyelvet.

Magam is nagyon üdítőnek érzem, ha tájszólásos hanglejtéssel mondják pl. az időjárás jelentést.

Önmagában a tájszólás értéksemleges. "A tájszólás a hangzók használatában és hangrendiségben mutatkozik meg. Tájegységhez köthető. Földrajzilag viszonylag behatárolható." [link] A ciki az a nyelvi igénytelenség, a rosszul és feleslegesen használt káromkodások és nyelvtani szerkezetek, nyelvtani hibák (pl fogyik). Ezek a problémák a városban ugyanúgy előfordulnak, mint vidéken.

Érdekes jelenség a feltűnően tájszólással beszélő Reisz András meteorológus a köztévében. [link]

Szerintem az az ember ciki, aki szerint ciki.

Törzsgyökeres pesti vagyok, de legfeljebb meglepő, érdekes kb 30 másodpercre, de onnantól kezdve nem érdekel.

Az azonban ciki amikor valakiről süt a primitívség (valaki a Szabolcsi tirpák tájszólás alatt szerinte erre utalt), és ez a hangképzésében is megjelenik. Ehhez viszont nem kell vidékinek lenni. Pesti lakótelepen pont úgy fellelhető a technokol szipuzó agyatlanok között mint a egy szabolcsi putriban.

Van ismerősöm egyébként aki Tirpáknak vallja magát, de az ő tájszólása sem primitív.