Mi a baj a németekkel (vagy az országukkal)?

Nem egyformák, ahogy nem is egy fajták. De van néhány jellegzetességük. A zárkózottság és bizalmatlanság, ami olyan dolgokban nyilvánul meg mint az ha elmész egy magyarhoz (falun) bezörgetsz, behív, leültet és elmondhatod mi járatban vagy. A német először az ajtóban kérdezi meg mi járatban vagy, ott is halgat végig és valószínüleg nem hív be. De ez városon nálunk is így szokott lenni (ilyen a világ). Másik dolog, amit a kárpátinémet haverjaim sem értettek, hogy elmentek Németországba dolgozni (favágónak) és a munkavezető meghívta őket egy sörre. Bementek a kocsmába, leültek, a góré beált ba sorba, vett magának egy sört, megitta és mentek. A haverok meg csak néztek, hogy nekik nem hozott. Ahoz voltak szokva otthon, hogy aki hív az fizet is egy kört. Ha nem akar fizetni, akkor nem hív, csak kérdezi, hogy nem mennének e el. Én német kisvárosban nőtem fel, apámék öltöztek oda, de húsz évig csak "hergeláfena"-k voltunk (gyüment). Most nem ott lakván, ha alkalomadtán ellátogatok oda, úgy fogadnak mint régi földit. Ahhoz hogy befogadjanak, el kellet onnan költözni. De ezek nem németországi németek.

Märmint honnan kell elkoltozni, hogy befiogadjanak?

A német kisvárosban, miután elköltöztem onnan, ha odalátogattam akkor az ott lakók úgy fogadtak mint közéjök valót. De amíg ott laktam csak idegen voltam.

Pontosan melyik kisväros?