Létezik 100%-os szabad akarat? Miért igen/nem?

Nem.

Mivel az egyén tudatát a fogantatásától kezdve külső hatások determinálják.

Vagyis felnőtt korodra már javarészt azok a tételek határozzák meg a gondolkodásodat, amit beléd neveltek. (Persze mindez tudatlanul működik. Már a sajátodnak érzed ezeket az elveket.)

"Tegyük fel, hogy én csak egy boltba akarok bemenni, de jönnek a droidok, és máris összeütközésbe kerülök a törvénnyel, ha a szabad akaratom szerint tovább akarok menni a bolt felé."

Igen!

Az élet folyamatos döntések sorozata. Minden új helyzet, újabb két lehetőséget rejt magába. Az, hogy úgy döntöttem fél órája, hogy lemegyek a boltba, nem jelenti azt, hogy nem változtathatom meg a döntésem.

Az általad írt példába is működik az 50-50%-os két út.

Szabad akaratodból úgy döntesz, hogy nem konfrontálódsz, és megváltoztatod az eredeti tervedet, vagy a konfrontációt választod, és a következményeket.

Megint kint keresed a döntést, holott benned van. Minden apró történés egy egy ÚJ döntési helyzet. Mindíg Te döntesz.

Létezik. De az emberek túlnyomó többsége soha nem jut el arra a szintre, hogy mentesülni tudjon a mindenféle külső behatásoktól és valóban csak annyit vegyen figyelembe, amennyi feltétlenül szükséges egy döntés meghozatalához (például hogy érzelmi vagy racionális döntést szeretnék hozni, és ha racionálisat, akkor mik azok, amiket figyelembe kell vennem, mert anélkül csak érzelmi lenne a döntés).

Egyébként én is kb. úgy vagyok, ahogy a 10. válaszoló haverja. És nagyon furcsa, amit ír ("Nem lehet így élni. Nincs soha fix munkahelye, állandó kapcsolata. mindenhonnan elkésik, mert fittyet hány arra is, hogy fél órája azt ígérte, hogy 5 perc múlva ott van. Elkezd egy iskolát, mert akkor úgy látja jónak, aztán félúton abba hagyja, mert rájön, hogy kötöttséggel jár.") Miért ne lehetne így élni? Tipikus példa az átlagemberre (bocs), aki úgy gondolja, hogy az életed akkor ér valamit, ha fix munkád van, amiből veszel magadnak egy házat, párt választasz, aztán csináltok két gyereket, felnevelitek, időnként nyaralni mentek Horvátországba, stb.

Biztos, hogy nem szabadabb az az élet, amikor az embernek nincs munkahelye, ami megszabja, mikor kell bemennie, nincs lakása, ami megköti, hogy ott kell laknia, nincs párkapcsolata, ami meghatározza, kivel szexelhet, stb.? Ja és az iskola: biztos, hogy ha az ember rájön, hogy rossz döntést hozott, akkor végig kell mennie a hibás úton ahelyett, hogy váltana?

Nem mondom, hogy az illető már eljutott arra a szintre, ahol gyakorlatilag semmi nem befolyásolja, de legalábbis közelebb áll hozzá, mint a társadalom nagyja.

Talán a szabad akarat nem is azt jelenti, hogy semmilyen korlát nincs. Inkább csak azt, hogy számottevően kevesebb van, mint a legtöbb embernél.

Élénk vita alakult ki. Oka az akarat értelmezésében van. Az akarat nem objektív kategória a cselekvés értelmében, hiszen éppen az egyén szándékát fejezi ki, tehát szubjektív. Aki objektívnek gondolja ebben az értelemben, nyilván az összes további következtetésben sem fog egyetérteni, ez látszik is itt.

Az akaratot lehet vizsgálni a determinizmus szemszögéből, de az egy másik problémakör, és nem az, hogy az egyén akarata, szándéka mennyiben szabad.

A 08:08 tömören összefoglalta a lényeges elemeket. Nyilván sok megállapítást lehetne értelmezésekkel ellátni, de ettől nem változik a lényege.

Akkor érzi úgy az egyén (ez is szubjektív!), hogy az akarata nem teljes, ha a környezet és saját értékrendje eltérő, amely eltérést ő nem fogad el. Ebben az esetben az lesz a fő problémája, hogy az ő felfogása szerint egy döntése jó lenne, de a környezete értékrendje miatt nem tudja végrehajtani. Itt nem az akaratot kell vizsgálni, hanem azt, hogy a két értékrend miben különbözik, és hogyan lehet azt szinkronizálni. A 08:39-e válaszoló e különbözőség miatt nem ért egyet, a 08:08-as válaszoló éppen ezt a szinkronizálást hajtja végre első válaszának utolsó mondatával, vagy a főnökös példájával. Az utóbbihoz csak annyit tennék hozzá, hogy az is teljes akaratú döntés lehet, ha felismerem, hogy képes vagyok megváltoztatni a főnök gyakorlatát. Itt a szinkronizáció annyit tesz, felismertem, hogy meg tudom változtatni a környezet értékrendjét a magaméra.

Tehát szerintem is létezik 100%-os szabad akarat. Úgy vélem, akik erre képesek, azok az igazán magabiztos és boldog emberek, egyéb helyzetüktől függetlenül. Ez is megér egy misét.

Ha csak így rá kellene vágni valamit, azt mondanám, hogy igen. Elvégre a lehetőségek adottak, a törvények megszeghetők.

Viszont, ha filozófiai síkra tereljük a témát, akkor már nem ilyen egyszerű a kérdés. Mert ha például meg vagyunk győződve róla, hogy adott helyzetben, adott ember a személyiségéből adódóan igazából csak egyféleképp dönthet, akkor a határozott igenből már határozott nem lesz.

De egy másik logika mentén ismét csak eljuthatunk az igenhez, vagy a nemhez.

Természetesen nincs.

Ha létezne 100% szabad akarat, akkor nem létezne például szenvedélybetegség, mert mindenki leszokna, ha akarna.

Ezzel szemben ez csak azoknak sikerül, akiknek a belső + külső körülmények összességében lehetővé teszik az adott teher leküzdését.