Létezik 100%-os szabad akarat? Miért igen/nem?

Nem létezik, mert meg kell felelni másoknak, és az lehet, hogy a saját nézeteinkbe ütközik, ezért nem tehetjük azt, amit akarunk. Hacsak nem vagyunk bunkók és átgázolunk mindenki, a saját dolgainkat véghez víve, akár otthon, munkahelyen, vagy bárhol az életben.

Ilyesmire gondoltál?

Igen!

Szabad akarattal rendelkezünk.

Mindíg két út áll előttünk, nekünk kell eldönteni, hogy melyiket választjuk.

A társadalmi és a környezetünkben fellelhető elvárások az értékrendünket alakítják csupán, a helyes és helytelen megítélésében.

Ezek figyelembevételével döntünk, szabad akaratunkból. Vagy helyesen, vagy helytelenül. Ez csak később válik egyértelművé.

Ha nem lenne 100 %-ban szabad akarat, akkor az emberek nem hibáznának. Mindíg helyes döntéseket hoznának, ha nem kizárólag a saját akaratuk szerint döntenének.

08:08 vagyok. Még annyival kiegészíteném, hogy a szabad akarat tényét nagyon kevesen vállalják föl, hiszen ha 100 %-ban az egyén saját akarata szerint cselekszik, és ezt a tényt elfogaja, többé nem hibáztathat mást a környezetében, és nem tehet felelőssé senkit önmagán kívül.

Nem könnyű ezt elfogadni.

Nézzünk egy példát:

Volt főnököm nem fizette a munkabéreket, csak néha csurgatott valamennyit.

Sokan jöttek azzal, hogy a főnök miatt nincs kifizetve a számla, a főnök miatt áll úgy anyagilag, ahogy.

Akik felismerték a szabad akarat tényét, otthagyták a munkahelyet, és elmentek máshová dolgozni. /35-ből kb 25-en/

Akik maradtak, tovább siránkoztak.

Ők is élhettek volna a szabad akaratukkal, de számukra egyszerűbb volt a "hibás" mögé bújni.

[link]

Asszondja:

"

A tudomány manapság jutott el arra a szintre, amikor megkísérelhet természettudományos magyarázatot adni a kérdésre, vajon cselekedeteink előre determináltak-e vagy sem.

Tekintettel rá hogy természettudományos alapon állva – racionális, szabadgondolkodó és ateista kutatók szerint – az „éntudat” az, amit azonosíthatunk a lélekkel, s az éntudat lényegében egy olyan modell agyunkban, melyben szerepel önmagunk képe is, emiatt levonható a következtetés, miszerint „szabad akaratunk” tulajdonképpen csak egyfajta illúzió! Ezen illúzió abból a tényből fakadhat, hogy egyetlen organizmus idegrendszere sem képes lemodellezni önmaga 100%-ig tökéletes mását, hiszen semmibe sem reprezentälhatja teljes egészében önmaga modelljét. Emiatt a modellel végzett gondolatkísérletek soha nem lesznek teljesen tökéletesek. Sőt, ha elfogadjuk, hogy az agyunk egy nemlíneáris, komplex rendszer, akkor a káoszelmélet szerint pedig egy kicsit hibás közelítés kaotikus rendszerekben akármekkora hibát jelenthet a jóslásban. Ebből pedig következik, hogy nincs olyan élőlény, mely képes lenne tökéletesen előrejelezni saját viselkedését egy későbbi időpontban. Vagyis, mégha cselekedeteinket tökéletesen determinálja is a környezet, valamint saját korábbi emlékeink, e determináltságot képtelenek lennénk felhasználni a tudatos előrejelzésre, s ebből fakadhat a „szabad akarat” illúziója, az tehát hogy azt hisszük, az adott pillanatban, amikor döntési helyzetben vagyunk, valamiféle „pillanatnyi szándék”, „hirtelen elhatározás” alapján döntünk. Tulajdonképpen tehát, amit a „szabad akarat" fogalma alatt értünk, amögött valójában egy autodeterminizmus, és egy modellezési bizonytalanság húzódhat meg. Helyesebb volna tehát „szabad akarat" helyett ezekkel a pontosabb fogalmakkal jellemezni az emberi viselkedést: „önálló egyéniség" azaz autodeterminizmus, és komplex, nemlineáris viselkedés.

"

"De lehet, hogy szabad akaratomból oda sem mennék, de mivel meg kell élnem valamiből, meg nincs más, ezért kell azt elfogadnom. Létezik szabad akarat, csak nem tudjuk érvényesíteni."

A két út azért két út, mert a szabad akarat lényege az 50%-ban rejlik. Akarok valamit, vagy nem!

Tehát ha elfogadsz egy olyan állásajánlatot, /hogy maradjunk az eredeti példánál,/ ami nem pont az álmaidat valósítja meg, nem azt jelenti, hogy nem szabad akaratodból jött létre, hiszen ha elfogadod átmenetileg is, az az akaratoddal megegyező. Te döntesz úgy, hogy ott fogsz dolgozni, nem más. Azt is Te fogod eldönteni, hogy mennyi ideig maradsz ott.

Kényelmetlen dolog a szabad akarat.

Mi magunk felelünk mindenért.

Igen, törvények, jog stb.

De hát ez nem befolyásolja a szabad akaratot. Én nem azért nem lopok, mert a törvény nem engedi, hanem azért nem lopok, mert nem akarok. Mert nem összeegyeztethető a nézeteimmel.

Aki lop, az szabad akaratából lop, és számol a következményekkel.

"Igen, törvények, jog stb.

De hát ez nem befolyásolja a szabad akaratot."

Vitatkoznék, mert rengeteg olyan törvény van, ami nem életszerű. Pl. van egy tüntetés, amit (akár a joggal összhangban is, bár nem jellemző) oszlatni kezdenek. Tegyük fel, hogy én csak egy boltba akarok bemenni, de jönnek a droidok, és máris összeütközésbe kerülök a törvénnyel, ha a szabad akaratom szerint tovább akarok menni a bolt felé. És ez csak egy példa a sok közül.