Valami baj van velem? Túlságosan kötődöm a szüleimhez.
18 éves vagyok. Attól félek, hogy nem leszek elég önálló, ha kikerülök a nagybetűs életbe. Túlságosan ragaszkodom a szüleimhez. Csak bennük bízok meg 100%-osan, főleg édesanyámban. Barátaim is vannak, de olyan, akiben tényleg ennyire megbíznék, nem nagyon. Túlságosan különc vagyok. Nem érdekel igazából semmi olyasmi, ami a korombelieket foglalkoztatja. A szüleimmel nőttem fel, gyerekkoromban általában felnőttekkel voltam körülvéve, velük ma is sokkal jobban megtalálom a hangot. Nem szicializálódtam fiatalok közé, "tróger" helyre jártam általánosba, megutáltuk egymást az osztálytársaim többségével. A mi családunk nagyon rendszerető, nagyon különleges, sokan irigyeltek emiatt. Én is mindig mindenben a legjobbra törekszem, nagyon jó tanuló vagyok, óriási műveltségem van, a tanárokat is gyakran lenyűgözöm. De a kortársaimmal nem találom meg a hangot. Irtózom a részeges buliktól, ha ilyenbe valamiért mégis elmegyek, mindig az az érzésem, hogy haza akarok menni, a szüleimhez, akikre mindig számíthatok, akiknél rend van. Nem bírom megérteni, miért jó hányásig inni, sosem éreztem késztetést, hogy bármilyen szert kipróbáljak, még a cigit sem, utálom az ivást, utálom a közterületeken hidegben lófrálást éjjel, utálom a hányást és a disznó röhögést, ami jön utána. Nem akarok ezeknek a része lenni, félek azoktól a kortársaimtól, akik ezt csinálják. Teljesen más úton járok, nem értem, miért csinálja ezeket mindenki, nem értem, honnan jönnek nekik ezek az indíttatások. Még azt is utálom, ha más ágyában vagy valami kanapén kell aludnom, azokban a ruhákban, amikben egész nap voltam. Talán túl rendszerető vagyok.
Ha olyan állapotba kerülök (életemben egyszer voltam tényleg részeg, borzalmas volt), pánik jön rám, utálom magamat, amiért disznó módon viselkedem, az jár a fejemben, hogy ez nem az én utam, nem az én világom, mit szólnának a szüleim... irtózom ettől az egésztől. Rendes életet akarok. Valahol akarok valamiféle bulizást, de olyan emberek között, akikben megbízom és csak normális szinten, nem ilyen alkoholgőzös-drogos elzüllést. Inkább valami enyhe közösségi programot akarok, mint ilyet.
Tudom, hogy milyen ivászatok folynak az egyetemeken. Tudom, mi megy egy gólyatáborban. Én félek attól, hogy egy idegen ágyban ébredjek, hogy hányjak, hogy idegen emberekkel lezülljek, ezek az érzések irtózatot váltanak ki bennem. Ha ilyen buliba megyek, alig várom, hogy hazérjek a saját ágyamba, ami csak az enyém. Mi van, ha én majd gólyatáborban nem akarok inni? Mi van, ha én nem fogadom el ezt az életformát? Úgy érzem, hogy nálam kimaradt a kamaszkor, gyerekből rövid átmenettel egyből felnőtté váltam mentálisan, úgy érzem, csak a testem egy kamaszé, de én már nem vagyok az. De mégis valahogy nagyon félek attól, hogy a szüleim nélkül, önállóan csináljak dolgokat. Túlságosan kötődöm hozzájuk. Túl sokáig voltam csak velük. Leszek valaha életképes felnőtt?
" Kicsit mintha dicsekednél,nem? Meg olyat nem írunk magunkra,még ha úgy is van,hogy 'hatalmas műveltségem van'. Ezen szakadtam a röhögéstől."
Örülök, hogy sikerült kellemes perceket szereznem. Bármennyire is röhögsz, attól még így van. Lexikális tudásnak is nevezhetjük - nekem mindegy. Nem dicsekszem, hanem tisztában vagyok az értékeimmel. Nagyképűnek nem jó lenni, ez tény, de miért ne írhatnám le azt, amire büszke lehetek? Nézz körül ezen az oldalon! Tele van olyan idióta tizenévesekkel, akik azzal dicsekednek, hogy mennyit tudnak kinyomni fekve, meg hány lányt "döntöttek meg". Szerintem az én esetem kicsit normálisabb ezeknél.
Nem értem ezt a hozzállást. Ha mondjuk tudnád, hogy teszem azt, az ország legjobb fejszámolója vagy biológia-OKTV nyertese ül a net túloldalán, biztos gratulálnál neki, ha megismernéd és megtudnád ezeket. De ha ide leírom azt, miben vagyok jó, az már rögtön "büdös dicsekvés". Úgy gondolom, ez hozzá tartozik a személyiségemhez, ami alapján képet tudtok alkotni rólam. Egyébként ne aggódj, az önbizalmam ettől még a béka segge alatt van.
" Intelligencia is
kell,kicsilány.""
Van az is. Nyugodtan tegyél próbára, ha gondolod, priviben megadom az MSN-címem.
Ja, és amúgy FIÚ vagyok...
Ja,nem hatalmas,hanem óriási műveltséged van. Még jobb.
"ezt az óriási műveltséget én észre sem vettem, felületesen olvastam. de igaza van a másodiknak, ilyet nem írunk magunkról. az öndícséret mindig büdös."
Tehát még egyszer: azért írtam, hogy jobban lássátok, ki vagyok. Ha ez megnyugtat, mintegy ellensúlyozásként leírom: fociból tök béna vagyok, gyakran esetlenül mozgok, komplexusaim vannak, nehezen megy a beilleszkedés bárhova, béna vagyok a lányoknál és átlag alatti a magasságom és a súlyom. Így már rendben van?
" Szerintem te nem tudod, mi az a felnőttség, kb 14 évesen voltak ilyen gondolataim, mint most neked. Eltúlzott és irreális félelmeid vannak. Nyilván abból adódik a dolog, hogy az élettapasztalatod egy jó nagy nulla lehet, ha szerinted az egyetem egyet jelent az ivászattal, az ivászat meg a hányással..."
Az élettapasztalatomat kérlek, ne ítéld meg egy egyoldalas írás alapján. Van, amiben valóban kevés, van amiben jóval több az átlagnál. A szüleim munkájának köszönhetően bejártam a fél világot, olyan helyekre jutottam el, ahova nem sokan tudnak (nem dicsekvésből írom, hanem azért, hogy értse az érveimet). Másérszről abban mondjuk igazad van, hogy kevés "buliélményem" van, meg úgy alapból kevés élményem kortársaimmal.
" Bebeszéltél magadnak mindenféle marhaságot saját magadról meg a kortársaidról, és kapaszkodsz ezekbe a gondolatokba, és kézzel-lábbal kapálózol a(z eltúlzott) félelmeid tárgya ellen, mint valami óvodás... Nem lennél ennyire "rendszerető", ha nem tudatosítgatnád magadban, és a kortársaid sem vadállatok, csak te akarod őket annak látni..."
Nem azt írtam, hogy vadállatok, hanem azt, hogy vannak közöttük olyanok, akik kibírhatatlanok, akik irritálnak, mert messze állnak tőlem értékrendileg, és vannak olyanok, akik valóban vadállatokká lesznek kellő mennyiségű alkohol után. Elmesélek neked egy aranyos történetet: most voltam egy osztálykiránduláson, ahol néhány gyerek annyit ivott, hogy elég nagy bajokat okoztak. Anyagi kár is keletkezett. Az egyik pl. rámrontott. Láttam olyat is, aki a saját nyaralójában tett kárt. Olyanról is tudok, aki az asztal alá hányt. Ezek szerinted viccesek? Én nem tudok röhögni rajta.
Írjatok még!
Ezek után? Minek? Én is nyertem országos helyesírási versenyt a középiskolában, és egyszer sem dicsekedtem vele, mert az élet nem ez. Az életet majd az élet iskolájában fogod megtanulni, ahogy én is. Egyszer kerülj ki a jól védett versenyeid mögül, és meglátod, miről beszélek. Pénztelenség, képzettség ellenére munkanélküliség (Debrecenben diplomás utcaseprők, rettegek, nehogy így végezzem), betegség, párkapcsolati és gyerekvállalási küzdelmek, stb. Majd meglátod, persze, nem most, mert még gyerek vagy.
Én vagyok, aki kicsilánynak nevezett, ugyanis lányokra jellemző ez a fajta kötődés. Így, hogy fiú vagy, le se kellett volna írnod, hogy a lányoknál béna vagy, egy millió forintot feltettem volna rá, hogy az vagy. A kettő ugyanis nem fér meg egymással. Ha tényleg fiú vagy, akkor egészségesen szeresd a szüleidet, ne ilyen kényes-lányos-gyerekes módon, mert sose lesz így családod, és egy nyafogós nyámnyila leszel, aki az oktv-jével végül tényleg törölheti a s.ggét.
"Az életet majd az élet iskolájában fogod megtanulni, ahogy én is. Egyszer kerülj ki a jól védett versenyeid mögül, és meglátod, miről beszélek. Pénztelenség, képzettség ellenére munkanélküliség (Debrecenben diplomás utcaseprők, rettegek, nehogy így végezzem), betegség, párkapcsolati és gyerekvállalási küzdelmek, stb. "
Ez a jelenlegi magyar valóság. Az én életem nem feltétlenül ilyen lesz. Nem mondom, hogy máshol habostorta, de nem hiszem, hogy mindenhol söprik a diplomások az utcákat. Lehet ennél könnyebb is.
Ha pl. Szomáliában nőttél volna fel, akkor valószínűleg arra figyelmeztetnél, hogy az élet során majd a farkastörvények értelmében tartoznom kell valahova, össze kell tartanom, tudnom kell harcolni (fizikailag) és minden napom a túlélésről fog szólni. Ha Kínában lennénk, lehet, hogy a Pártba való belépésre biztatnál, mint egyedüli boldogulási lehetőségre. Ha meg Svédországban, akkor valószínűleg nem jósolnál egy dplomásnak ilyen borús jövőt.
Egyébként meg nem értettél meg. Nem azt mondtam, hogy versenygyőztes vagyok, hanem azt, hogy lehetnék az is, nem tudhatod, ki ül a gép előtt.
"Én vagyok, aki kicsilánynak nevezett, ugyanis lányokra jellemző ez a fajta kötődés. Így, hogy fiú vagy, le se kellett volna írnod, hogy a lányoknál béna vagy, egy millió forintot feltettem volna rá, hogy az vagy."
Utólag könnyű okosnak lenni. Különben is, mit csináljak? Talán az én hibám ez? Így neveltek, így alakult. Egyébként a jelenlegi lányok egy nagy részére köszönöm, nem is vagyok kíváncsi. Tele van az utca tinik*rvákkal.
"A kettő ugyanis nem fér meg egymással. Ha tényleg fiú vagy, akkor egészségesen szeresd a szüleidet, ne ilyen kényes-lányos-gyerekes módon, mert sose lesz így családod, és egy nyafogós nyámnyila leszel, aki az oktv-jével végül tényleg törölheti a s.ggét."
Kösz a tippet, megfogadom.
Én nem értem, hogy miért kell ennyire letolni. Ismertem egy hozzád hasonlót, csak lányban. Nagyon különcnek tartotta őt is mindenki, és eléggé haragudott a világra emiatt, teljesen más közegben érezte jól magát, a kortársai közé egyáltalán nem passzolt. Ettől függetlenül egy tök normális ember, jó barátok is voltunk középsuliban végig.
Viszont most már nem is tudom, mi a kérdés. A világhoz való hozzáállásod szerintem rossz. De tudom, hogy ezt iszonyú nehéz megváltoztatni. Csak úgy sikerülhet, ha minél több embert megismersz, mert így jössz rá majd, hogy a piás-hányós-egyetemista sztereotípiád hülyeség. Ami nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs ilyen, vagy hogy csak elvétve fordulna elő.
A szüleidtől is el fogsz tudni szakadni, ha rákényszerülsz. Kár is ezen agyalni. Azért félsz önállóan csinálni dolgokat, mert most még a tipikus szülő-gyerek kapcsolatban vagytok. Ők gondoskodnak rólad, ők adják a biztonságot. Ha majd egyetem alatt nem lesznek ott mindig, akkor ez át fog alakulni, már egyenrangúak lesztek (szinte). Te intézed a saját dolgaid, és nem lesz szükséged a jóváhagyásukra. Pletykákból hallok olyanokat, hogy van, akinek még az egyetem alatt is az anyukája levelezik a tanárokkal a pici gyerek nevében. Ezt sose értettem, hogy hogy lehetséges. Ha erre akarnának alakulni a dolgok, akkor azt ne hagyd. Merd megmondani nekik (tisztelettel), ha valamibe nagyon bele akarnak szólni, hogy bocs, de ehhez én jobban értek.
Meg fogod találni a hozzád hasonló érdeklődésűeket, csak egy kicsit nyitottabbnak kell lenni.
Ne aggódj, a szüleim abszolút nem "láncolnak magukhoz". Különösen apukám nem. Ők is azt szorgalmazzák, hogy önállóbb legyek.
Egyszerűen azért vagyok szerintem ilyen, mert rúluk akarok példát venni. Olyan életet építettek ki maguknak, olyan rengetegen tisztelik őket, édesapám olyan hatékonyan csinál mindent, hogy úgy érzem, magasan van számomra a léc. Tökéletesen rendben tartanak maguk körül mindent, nagyon jól és hatékonyan kezelik az életüket és mindketten a nulláról indultak (de komolyan). A mentalitásuknak köszönhetően juthattak el ide.
Aha, értem. Az nagyon jó, hogy ilyen példa van előtted. Szerintem akkor valahol ott kellene kezdeni, hogy ne akarj versengeni velük. Gondolom, hogy nem direkt csinálod, de ez a "magasan van a léc" dolog erre utal.
De ez magánvélemény. A pszichológiában utána kellene nézni ennek a szülő-gyerek kapcsolatnak, érdekes téma.
Halihóó ^^
Nem olvasom végig amit írtak előttem, mert befolyásolna, és amúgy is túl sok én meg lusta vagyok elolvasni xD
Szóval. Nézzük az elejéről. (nah jó tök össze-vissza fogok menni xD) Nem vagy felnőtt. Az, hogy 18 évesen is kötődsz a szüleidhez, és megbízol bennük az nem hogy természetes, hanem nagyon jó. Sok gyereknek nem adatik meg az, hogy közvetlen kapcsolata legyen a szüleivel, sokan nem mernek elmondani nekik nagyon semmit. De azért ne felejtsd el hogy ők se istenek, ők is hibázhatnak, és nem biztos hogy feltétlenül az a jó amit ők annak vélnek.
Aztáán, a bulizásról. Ha van egy baráti köröd akikkel elmész akár egy vidéki kiskocsmába és iszogattok kicsit az még jól is jön ki, nem kell részegségig leinni magad. És persze hogy vannak akik ezt teszik, aztán körbehányják az egész szórakozóhelyet, de nem kell ezekről példát venned, elítélni se kell őket, nincs hozzá jogod, elég egyszerűen figyelmen kívül hagynod őket. De hozzáteszem az se jó ha a bulizás ahogy van kimarad az életedből, mivel később még visszaüthet. Személyes példa: anyum sose bulizott kamaszkorában, erre mire elérte a 35-40 közötti kort szinte bebolondult, és elkezdett bulizni, és úgy viselkedik mint egy gyerek néha, és tőlünk várja a megoldásokat a problémáira, ilyen szerepcsere lenne ez vagy mi a szösz. Nem azt mondom hogy veled ez fog történni, de néha jó kiengedni a fáradt gőzt. Mindig megfelelni másoknak, rendet tartani, tanulni fárasztó. Néha lazítani KELL.
Mint mondtad beilleszkedési problémáid is vannak. Én az alapján amit te leírtál úgy gondolom, hogy talán különbnek és felsőbb rendűnek érzed magad a többieknél, akik esetleg kicsapongóbb életet élnek >< Ezen viszont neked kell változtatnod. Biztos hogy vannak, sőőt nem biztos, hanem vannak normális emberek a te korosztályodban is, akikkel meg lehet találni a hangot, és meg is kell. Előbb vagy utóbb kénytelen leszel erre. Aztán rájössz hogy nem is rossz :) A barátnő meg megint ehhez tartozik, valószínűleg ezért nem találsz olyan lányt amilyenre vágysz, meg alapból más elvárásaid is vannak a lányokkal, mint a többieknek. Ezt viszont nem szabad siettetni, ha ott lesz az ideje akkor a megfelelő lány is eljön :)
Visszatérve a kicsapongásra, meg az ugyanabban a ruhában alszol el a másik kanapéján mint amiben egész nap voltál. Ezt se csinálja mindenki, báár néha jó az is XD Jaah, meg az alkohol olyan változásokat visz végbe a szervezetben, ami megmagyarázza hogy mért hány az alany az asztal alá xD persze nem jó, de van ilyen is ><
Meg elvétve olvastam hogy elég alacsony vagy és vékony is. (tuti az esetem vagy XD) Szerintem kezdj el valamit sportolni, mert az is kell. Hogy megerősödj, még ha béna is vagy benne, akkor is kell, hiszen barátokat szerezhetsz, és ha kicsit megizmosodsz az csak jót tesz :P pl kezdj el táncolni, megerősödsz tőle, nehezen lehet elhinni de olyan erőnlét kell hozzá, nem is nehéz. Meg ált jó fejek vannak ^^ persze akadnak rosszak is. (szintén saját tapasztalat, én latin táncolok, tök jó, bár béna vok, de sokat javult tőle az alakom, nem mintha amúgy rossz lett vna XD és bár a tanárom egy pedofil állat, attól még jó fej, és a többiek is normálisok, valszeg ha átmennék máshova akkor a tanár is olyan lenne, de nekem bejön ez a csapat meg minden, szal összességében jó ^^)
Ééés lehet belőled életképes felnőtt, jól tanulsz, felelősségteljes vagy, biztos hogy találsz olyan munkát ami megfelel neked, csak a beilleszkedés sikerüljön, de a többi minden jó. Meg úgy is gondolom még tovább tanulsz és addig is sokat változhatsz még :)
Sajnálom hogyha rossz következtetéseket vontam le, nem értesz velem egyet, túl sok személyes dolgot vittem bele meg ilyenek, de azért remélem tudtam segíteni, és reagálsz majd valamit ^^
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!