Valami baj van velem? Túlságosan kötődöm a szüleimhez.
18 éves vagyok. Attól félek, hogy nem leszek elég önálló, ha kikerülök a nagybetűs életbe. Túlságosan ragaszkodom a szüleimhez. Csak bennük bízok meg 100%-osan, főleg édesanyámban. Barátaim is vannak, de olyan, akiben tényleg ennyire megbíznék, nem nagyon. Túlságosan különc vagyok. Nem érdekel igazából semmi olyasmi, ami a korombelieket foglalkoztatja. A szüleimmel nőttem fel, gyerekkoromban általában felnőttekkel voltam körülvéve, velük ma is sokkal jobban megtalálom a hangot. Nem szicializálódtam fiatalok közé, "tróger" helyre jártam általánosba, megutáltuk egymást az osztálytársaim többségével. A mi családunk nagyon rendszerető, nagyon különleges, sokan irigyeltek emiatt. Én is mindig mindenben a legjobbra törekszem, nagyon jó tanuló vagyok, óriási műveltségem van, a tanárokat is gyakran lenyűgözöm. De a kortársaimmal nem találom meg a hangot. Irtózom a részeges buliktól, ha ilyenbe valamiért mégis elmegyek, mindig az az érzésem, hogy haza akarok menni, a szüleimhez, akikre mindig számíthatok, akiknél rend van. Nem bírom megérteni, miért jó hányásig inni, sosem éreztem késztetést, hogy bármilyen szert kipróbáljak, még a cigit sem, utálom az ivást, utálom a közterületeken hidegben lófrálást éjjel, utálom a hányást és a disznó röhögést, ami jön utána. Nem akarok ezeknek a része lenni, félek azoktól a kortársaimtól, akik ezt csinálják. Teljesen más úton járok, nem értem, miért csinálja ezeket mindenki, nem értem, honnan jönnek nekik ezek az indíttatások. Még azt is utálom, ha más ágyában vagy valami kanapén kell aludnom, azokban a ruhákban, amikben egész nap voltam. Talán túl rendszerető vagyok.
Ha olyan állapotba kerülök (életemben egyszer voltam tényleg részeg, borzalmas volt), pánik jön rám, utálom magamat, amiért disznó módon viselkedem, az jár a fejemben, hogy ez nem az én utam, nem az én világom, mit szólnának a szüleim... irtózom ettől az egésztől. Rendes életet akarok. Valahol akarok valamiféle bulizást, de olyan emberek között, akikben megbízom és csak normális szinten, nem ilyen alkoholgőzös-drogos elzüllést. Inkább valami enyhe közösségi programot akarok, mint ilyet.
Tudom, hogy milyen ivászatok folynak az egyetemeken. Tudom, mi megy egy gólyatáborban. Én félek attól, hogy egy idegen ágyban ébredjek, hogy hányjak, hogy idegen emberekkel lezülljek, ezek az érzések irtózatot váltanak ki bennem. Ha ilyen buliba megyek, alig várom, hogy hazérjek a saját ágyamba, ami csak az enyém. Mi van, ha én majd gólyatáborban nem akarok inni? Mi van, ha én nem fogadom el ezt az életformát? Úgy érzem, hogy nálam kimaradt a kamaszkor, gyerekből rövid átmenettel egyből felnőtté váltam mentálisan, úgy érzem, csak a testem egy kamaszé, de én már nem vagyok az. De mégis valahogy nagyon félek attól, hogy a szüleim nélkül, önállóan csináljak dolgokat. Túlságosan kötődöm hozzájuk. Túl sokáig voltam csak velük. Leszek valaha életképes felnőtt?
válasza:persze :) én már férjnél vagyok, mégis nagyon kötődöm a szüleimhez, én főleg apuhoz, rosszul érzem magam, ha eltelik úgy a nap, hogy nem beszélünk.
bulizás miatt ne aggódj, annyit igyál csak, amennyit bírsz. én nagyon rosszul birom, de van egy pár trükköm: mielőtt bulizni mész, egyél valami nagyon zsírosat. mondják, hogy egy kanál zsírt, de ha attól undorodsz (mint én :P) akkor bármi jó, ami zsíros. közben is folyton egyél valamit, lehetőleg sósat, édeset semmiképpen. ropit, chipset, bármit. mindig csak kicsit kortyolj az italból, egy idő után senki nem fogja észrevenni, hogy ugyanazt a poharat szorongatod. amikor pedig Te hozod a kört, magadnak üdítőt vigyél.
nagyjából ennyi. és fel a fejjel, nincs Veled semmi baj!
29/N
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Abból, amit leírtál úgy látom, hogy nemcsak egyszerűen rendszerető vagy, hanem egy nagyon erős, stabil értékrendet kaptál a szüleidtől. Az lehet, hogy kevés még a tapasztalatod, de szerintem 18 évesen ez nem baj, az elveid megvannak. Ezzel már, ha önállósodsz, boldogulni fogsz. Lehet, hogy közben ez az értékrend megváltozik, ahogy gyűlnek a tapasztalatok, de azt hagyni kell.
Egyrészt igazuk van itt felettem, hogy nem a piálásból áll az egyetem. A néhány száz évfolyamtársad közül biztos, hogy fogsz találni hozzád hasonlókat. Bulizni nemcsak hányásban fetrengve lehet. Ne hasonlítgasd magad másokhoz se úgy, hogy te jobb vagy, se úgy, hogy nem érsz annyit. Egyszerűen ne foglalkozz velük.
Kb. ugyanígy állok hozzá a bulizáshoz, mint te, csak nekem inkább az az oka, hogy nem szeretek nagy tömegben lenni, főleg olyanok közt, akik a pia miatt kiszámíthatatlanul viselkednek. Inkább ülök otthon, nézünk filmet, vagy nyugisan beszélgetünk egy kocsmában (de már az is necces), csak tömeget ne. Ettől függetlenül az élet más területein nincsenek gondjaim, nagyjából életképesnek tartom magam. Nem lesz ott gond nálad se.
válasza:Ja, a szülők... az úgy volt, hogy a középiskola miatt maradtam először távolabb tőlük, de még akkor is minden nap hazajártam, csak már egy fokkal önállóbb lettem, mint addig. Aztán elkerültem egyetemre. Amikor először otthagytak a koliban, az valami gyilkos érzés volt: itt vagyok egy szál magamban, egy darab ismerős nélkül, és nem mehetek haza akármikor hozzájuk. Első félévben hetente hazamentem. Azután kezdtek ritkulni a látogatások. Ma, 4 évvel később már ők nyaggatnak 2 hónap után, hogy ugyan toljam már haza az arcomat, ha nem nagy gond (azért jólesik az embernek, ha hiányolják :D).
És ez azért történhetett meg, mert ezidő alatt kitapasztaltam, hogy képes vagyok egyedül is megoldani szinte mindent. Minél inkább rájössz, hogy nélkülük is képes vagy helytállni, annál kevésbé kötődsz majd. Illetve nem kevésbé, hanem máshogy. Én már nem azért akarok hazamenni hozzájuk, mert otthon a biztonság és kényelem van (néha már szinte vendégnek érzem magam, olyan szokatlan a saját szobámban aludni), és ez hiányzik az életedből a másik helyen, hanem egyszerűen, mert hiányoznak és tudni akarod, hogy mi van velük.
válasza:Utolsó mondatban rosszul egyeztettem, szóval:
Én már nem azért akarok hazamenni hozzájuk, mert otthon a biztonság és kényelem van (néha már szinte vendégnek érzem magam, olyan szokatlan a saját szobámban aludni), és ez hiányzik az életemből a másik helyen, hanem egyszerűen, mert hiányoznak és tudni akarom, hogy mi van velük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!