Csak én látom ilyennek Magyarországot?
Akár munkahelyen, utcán, bárhol én mindig mindenhol csak azt látom, hogy ha 1%-ban is másabb vagy valamiben, akkor meg a sustorgás, kibeszélés, utálkozás, lenézés, a megvető tekintetek....
Most nem sorolok példákat, de ha csak rohadt 1%-ban eltérsz (öltözködés, haj, felfogás, stílus, stb., stb.,), akkor már beindul.
Nem csak magamon tapasztalom, de másokon is.
(És nem a durva eltérésekre gondolok - tehát ne gyertek se a melegfelvonulásokkal, se ilyesmivel, mert nem a szándékos polgárpukkasztásról beszéltem).
És nem is az ok nélküli különcködésről beszélek, hanem arról, hogy nem minden ember lehet egyforma.
De itt mindenen csak az egymás köpködése megy. A legkisebb mondvacsinált indokkal is egyik magyar köpködi a másik ugyan olyan magyart.
Ezt csak én látom így?
És mire jó ez, miért van ez? Egyáltalán itt nincs jobb dolga senkinek, mint a másikkal foglalkozni?
25 év alatt én nem bírtam rájönni....
Erdélyben se egy álom.
Amikor éjjel kiabáltam az anyám után, mert muszáj volt elbújnia az apám elől, senki se jött ki a szomszédok közül, pedig hallhatták, hogy kiabáltam. Nem csak a szomszédok. Igaz, nem laktak messze a nagyszüleim. Akkor éjjel hozzájuk mentem. 9-10 éves voltam, senki se jött ki, még a saját nagyszüleim se. Pedig elég nagy zajt csaptam.
Az egyik szomszéd néni minden vasárnap ment misére. Kivette a részét az egyházból. A lányát elhordta mindennek, mindenkit kibeszélt, pletykált az egész faluról.
Alsóban a tanító bácsi akkora pofont adott az egyik osztálytársamnak, hogy kb. kiesett a padból.
A fogorvos volt egyben az állatorvos is.
Egyszer nem hagytak békén a cigánygyerekek. A boltban voltam, az út mellett álltam. Senki nem szólt rájuk. Vissza mentem a boltba, aztán az eladó szólt nekik.
Nem régen költöztem el onnan, 2007 óta lakom itt, Budapesten. Nem hinném, hogy azóta sok minden változott volna.
válasza: válasza:Én is Hargita m4egyében éltem. Sajnálom, nekem negatív tapasztalataim vannak vele.
Persze, szívesen visszaköltöznék.
válasza:Szerintem mindenki a saját tapasztalatai szerint látja a világot ilyennek vagy olyannak. A magyar virtushoz közhelyesen hozzátartozik a széthúzás, egymás f*kázása.
De azért vannak jó közösségek. Nekem (Budapest) van szép családom (férj, gyerek, nagyszülők), pár nagyon jó, őszinte barátom, a munkahelyemet is szeretem, elég családias. A tömeget (szórakozóhelyek, közlekedés) meg mindig utáltam, menekülök, ha lehet kerülöm.
Azt hiszem, én elégedett vagyok a saját közegemmel :) de tény, hogy nagyon sok helyről hallok önzőségből és az empátia teljes hiányából fakadó rémtörténeteket. És nem tudom, ez mennyire igaz, de nálam bevált, hogy ha jóhiszeműen állok az emberekhez, nagyrészt azt is kapom vissza. Tudom, ehhez szerencse is kell, hiszen nehéz ezt megteremteni és könnyebb beleszületni egy normális értékrendbe. De talán ez nem várostól függ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!