A tanároknak nem gáz, hogy gyakorlatilag az egész életüket fiatal gyerekek közt élik le?
...vagy a fél életüket. Részletkérdés.
Sokat gondolkodtam már ezen. Mindenkinek megvan a maga közege, minden korosztály nagyjából az azonos korúakkal érzi jól magát. Kisiskolás a kisiskolással, egyetemista az egyetemistával, nyugdíjas a nyugdíjassal. Egy középiskolás nem jár óvodába haverkodni, és nem nyugdíjasok alkotják a baráti körét.
Természetesen ez sarkítása a dolognak, nem azt mondom, hogy a tanároknak nincs életük és baráti körük, de mégis idejük nagy részét úgy töltik el, hogy a gyerekek állandó többségben vannak velük szemben. Nem furcsa ez nekik, hogy egész nap tizenévesek életét kénytelenek nézni közvetlen közelről, azokat a gyerekes dolgokat, amiken ők már rég túlvannak? Nekem még igazság szerint a facebook is ezért furcsa: egyaránt vannak rajta diákok és tanárok. Namármost az, hogy egy 16 éves gyerek kiírja, hogy "K*rva jó volt a buli, behánytam a Tequilától" vagy "Szeretlek, életem! 325468239 napja vagyunk együtt, ezért végigpróbáljuk a Káma-Szútrát oda-vissza!" az nem feltétlenül érdekel egy tanárt. Az, hogy a gyereket nem érdekli, hogy a tanár látja a magánéletét, az számomra már önmagában is furcsa (bár persze a többség ezt figyelmen kívül hagyja, de én hülyén érezném magam, hogy tudom, hogy az ofőm például ilyeneket lát), de az is az, hogy egy tanár előtt megy végbe úgymond mások magánélete és látja a mi összes gyerekes hülyeségünket. Engem például marhára zavarna, ha látná egy tanár (sőt akárki más), hogy csókolózom, nem is csinálnék ilyeneket suliban. Legyen az a mi dolgunk otthon.
Mivel ott töltik az életük nagyrészét, a gyerekek közössége nyilvánvalóan hat rájuk. Nem furcsa ez nekik? Nem fárasztja le őket a sok, hozzájuk képest éretlen "kölyök"?
válasza:
válasza:Az előttem lévők már gyakorlatilag leírták a lényeget. Aki tanárnak megy, az (szerencsés esetben) már eleve szereti a gyerekeket, és nem esik neki nehezért napi több órát foglalkozni velük. Másrészt, meg a szünetben úgyis a kollégákkla van, délután-este pedig a családjával, barátaival. Ennek ellenére tény, hogy sok tanár infantilis, persze jó értelemben. Ha nem lennénk azok nem is bírnánk sokáig ezt a közeget, ahol az aktuális mesefigurák, játékok, később a menő zenekarok, színészek nevének megjegyzése "munkaköri kötelesség".
Ezek után már senki sem csodálkozik, ha a pedagógus hazamegy, és evés előtt megnézi, hogy hány éves az alma, illetve fiú-e vagy lány? :)
Üdv: egy tanár
Köszönöm a válaszokat!
A következő kérdésem az lenne, hogy a tanárok milyennek látják a mai fiatalságot a régebbihez képest. Nem zavarja őket a mai "életérzés"? Hogy manapság már pl. a fiatalok szexuális élete is terítéken van? (nem hinném, hogy régebben ez nagyon jellemző lett volna.)
Sajnos a társadalom évről évre romlik, s ennek a fiatalok az elszenvedői, habár ezt ők nem is veszik észre. Bár én is még fiatalnak számítok, de "az én időmben" még nem volt ennyire borzasztó a helyzet. Megváltoztak az értékrendek, az érdeklődési körök, az öltözködési szokások, szinte minden.
Persze mindenki próbálja ezt "lazán" venni, mondván, hogy ilyen a világ és kész. Én is néha jókat kacagok, mosolygok bizonyos dolgokon, amiket mostanában a fiatalok művelnek. de ha jobban belegondolok, ez elkeserítő. Már a kisiskolások is ( kb. 12 éves kortól) "komoly" párkapcsolatban élnek. A kislányok sminkelik magukat, kirívóan öltözködnek, a kisfiúk cicanadrágot hordanak, a hajuktól alig látnak valamit, a tojáshéj a fenekükön, de káromkodni azt tudnak. Nem akarok általánosítani, de be kell valljuk a gyerkőcök túlnyomó része ilyen. S ez még csak a kezdet. A középiskola már teljes káosz. Tudnék mesélni, hogy mit látok nap mint nap. Nem beszélve a dohányzásról, és a túlzott alkoholfogyasztásról, ami -ahogy veszem észre- menővé vált. sajnos a fiatalság carpe diem felkiáltással fut neki a falnak. :(
Az itt leírtak természetesen nem azt jelentik, hogy mindenkire kígyót, békát kiabálva, morcosan tartom meg az óráimat. Szeretek tanítani, a gyerekeket is szeretem. Sokat beszélgetek velük az élet ügyes-bajos dolgairól, s hogy ők mit gondolnak a társadalomról. Nem a fiatalságot hibáztatom. Hibásak a szülők (hiszen a nevelés otthon a családi fészekben kezdődik), de szinte ez az egész felgyorsult világ. Be kell ismernünk megromlott a közerkölcs. Ez az én véleményem.
Ez egy kicsit hosszúra sikeredett. Bocsi. :)
-egy tanárnő-
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!