Akivel olyan történt, hogy mondjuk általános iskolában csúfolták, és komplexusai alakultak ki utána, az nem tartja magát furcsának, hogy csak úgy belenyugszik?

Nekem is eleg rossz altalanos iskolai eveim voltak, mert En nem voltam nagymeno, nem voltam nagyszaju, meg igy visszanezve magam, hozzajuk kepest nem is a legszebb. Kover se voltam, kifejezetten jo alakom volt mindig is csak az osztalytarsaim meg vekonyabbak voltak, igazabol total csontvazak. En kovernek is ereztem magam, de akkoriban nem foglalkoztam a kulsommel. De asszem annak orulok, hogy a legtobbszor inkabb semmibe vettek, de azert bantottak is...Persze nem vertek meg...A kozepiskolaban ez megvaltozott, ott szerettek es hianyzik is a suli meg mindenki, de nekik koszonhetem egyreszt, hogy tudom, vagyok valaki es szeretnek...Most 20 eves vagyok es szerintem azert nyugodtam bele mert az evek soran a gondolkodasmodom is megvaltozott.Es nem is erdekelnek a tobbiek, hogy mi van, mi lesz veluk...De azt tudom, hogy nehanyuk iszonyat ronda lett igy felnott korara. Nem vagyok arra, hogy megbuntessem oket, En tultettem magam ezen, elem az eletemet...Nekik sem kivanok semmi rosszat, bizonyara Ok is sokat valtoztak.

Engem is csúfoltak egészen 34 éves koromig! Iskoláskorban a társaim, később (mikor már én tanítottam) a diákok... Az elálló füleimen röhögött mindenki. Gyerekkoromban mindenkinek legszívesebben megtéptem volna a füleit, hogy tudja meg, én nagyobb fájdalmat érzek belül, mint ő, mikor megrángatják a fülét. Sajnos kitörölni nem tudom ezeket az emlékeket. De egy dologra megtanított: nagyon nagy lett az empatikus készségem, és ezt mások javára nagyon jól fel tudom használni. De majdnem depressziós lettem. Tavaly megműttettem a füleimet, és azóta - érdekes! - nincs csúfolás. A gyerekek észre sem vették,hogy már nem állnak el a füleim, vagy nem tudták, mi változott:-)