Akivel olyan történt, hogy mondjuk általános iskolában csúfolták, és komplexusai alakultak ki utána, az nem tartja magát furcsának, hogy csak úgy belenyugszik?

Ami nem öl meg, az megerősít - közhely, de így igaz. Tudom, hogy annak idején azért lehettem én a lábtörlő, akibe mindenki belerúgott, ahol nem szégyellt (néha szó szerint), mert nem megfelelően álltam hozzájuk. Feladhattam volna, és nem igazán tudom, miért nem tettem. Talán, mert annak ellenére is voltak álmaim, amikért küzdeni akartam... Soha senkinek nem akartam rosszat, csak magamnak jót. Egy valamire voltak jók azok az évek: megtanultam kivárásra játszani, és rájöttem, hogy csak idő kérdése, hogy a szerencse az én oldalamra álljon. Lassú volt a változás, években mérhető, de ahogy lassan mind kikerültünk az Életbe, szép apránkéknt minden visszaütött, anélkül, hogy egy szalmaszálat is keresztbe tettem volna. Páholyból néztem végig, de nem volt elégtétel.

A mai napig zárkózott vagyok, keveseket engedek közel magamhoz, de megtanultam egyedül boldogulni, új életet kezdtem távol tőlük, és nem vagyok senki jóindulatára utalva, akihez semmi közöm sincs. Most boldog és elégedett vagyok.

A bosszúval nem tudod meg nem történtté tenni a múltbeli csúfolkodásokat, a megszégyenítést. Ezért jobb, ha lemondasz róla, mert feleslegesen erőlködnél.

Inkább igyekezz az önbizalmadat növelni, új kapcsolatokat teremteni, és kisebbíteni az emberekkel szemben érzett gyanakvásodat!

A bosszú már semmit nem old meg, nem teszi meg nem történtté a dolgokat, nem szívja vissza a kimondott bántásokat. Persze iskolásként hőbörög az ember, hogy majd visszaadja, majd megmutatja, de ahogy telnek az évek, egyre kevésbé fontos, hogy kit mit mondott általánosban.

Engem például lány létemre büdösnek csúfoltak, szimplán hogy legyen mit mondani - furcsa, senki másnak nemvolt ilyen problémája velem. Mai napig nemszeretem, ha valaki közel hajol hozzám, és gyakran félek, hogy ismét ezt mondják majd rám.

De azért a felnőtt fejemmel meg tudom érteni, hogy akkor még ők sem voltak mások, mint 13-14 éves kamaszok, akiknél az volt a menő, ha az ember minél bunkóbb. És én is egy önálló, felnőtt ember vagyok, aki nem hagyja, hogy az egész életére rányomja a bélyeget pár iskolai év. Ezen túl kell lépni, felfogni, hogy ők csak gyerekek voltak, nem többek... nem tartom velük a kapcsolatot, de nem is gondolok rájuk gyűlölettel vagy bosszúvággyal.

Ők is megváltoztak, én sem szeretném, ha minden régi hibám a szememre vetnék.

A törvényben előírtak nem a bosszún alapulnak, hanem a jogos büntetésen. Ha téged megölnek, az valószínűleg azért van, mert nem tudtál védekezni.

De ha baj volt a suliban, el lehetett volna menni. Nyíltan és őszintén beszélni lehetett volna velük. Meg lehetett volna őket veretni a külsős barátaiddal - hogy csak néhány példát említsek. Számtalan dolog lett volna,amivel meg tudod akadályozni a csúfolódát,de nem tetted. Akkor ne sírj

Nem tudom, hány éves vagy, de egy felnőtt ember nem így gondolkodik. Egy értelmes felnőtt túl tud lépni a sérelmeken, képes felfogni, hogy a múlt csak múlt, és tényleg nem pattog azon, amit 13 éves gyerekek mondtak neki. Nem olyan álszent, hogy azt vallja, ő maga sosem bántott meg senkit (akkor most mindenki álljon rajtad bosszút, akire rosszat mondtál?).

Egy értelmes felnőtt nem süllyed le arra a szintre, amit egyébkánt másoknál lenéz.

Engem középsuliban bántottak 4évig, már ott tartott az ügy, hogy áthelyeztethettem volna egy másik osztályba, vagy egy másik iskolába, de én nem tettem, majd 4. végére már nem érdekelt a dolog. Fősulin telt be a pohár, és akkor fordultam szakemberhez, és az egyik nagy ígéretem az volt, hogy elmondom az illetőnek a véleményemet a tetteiről, és sikerült is, utána megnyugodtam, és lezártam az ügyet.

Te is mond meg a téged bántónak a véleményedet, meglátod jobban letudod zárni az ügyet.

(egyébként akit sokáig csúfoltak, és kiközösítettek egész életére rányomja a bélyegét a viselkedésére vagy sokkal keményebb, vagy még gyámoltalanabb, befelé fordulóbb lesz.)

Kedves kérdező!

A törvény nem azonos a bosszúval, a büntetés célja nem a bosszúállás, hanem az igazságosság helyreállítása. A bosszú nem helyes, mert a bosszuló rendszerint nagyobbat üt, mint amekkora a sérelme volt, ami miatt a bosszulót kell megbosszulni, ami miatt az azt megbosszulót kell megbosszulni, és így tovább, soha nem érne véget köztetek az ellenségeskedés. Ezért van a törvény, hogy amit a törvény határoz, az le van rendezve.