Miert alakult ez igy a filmekkel es a zenekkel?

A zenére az a válasz, hogy a kezdeti időkben legelterjedtebb, 7 iches kislemezformátum egy oldalára egy ekkora dal fér el.

A film meg vszeg a színházi tapasztalatból jön, hogy maximum mennyit ül egy seggel a közönség.

Kiegészítés az elsőhöz a második tükrében: a könnyűzenénél ez úgy alakult ki, hogy a gramofonlemezek maximális lejátszási ideje oldalanként 5-6 perc volt, ami csak rövid könnyűzenei felvételekre volt elég -- ez nagyban befolyásolta a zeneszámok hosszúságát, mert oldalanként 1-2 dalt lehetett rögzíteni rá.

Az elektronika fejlődésével jött meg a lehetőség a mikrobarázdás rögzítésre, aminek a lejátszásához már elektronikus erősítő kellett. A fejlesztést tudatosan azért csinálták, hogy létrejöjjön az LP (long play) formátum is, amin a hosszú, komolyzenei műveket is ki lehet adni, egyben megmaradjon a népszerű 2-4 dalos kislemez formátum is a könnyűzenéhez. De az LP kifejezetten komolyzenei formátumak indult.

Viszont az LP-vel a könnyűzenészek számára is megjelent a lehetőség a hosszabb művek rögzítésére, így aztán a műfaj kitört a háromperces keretekből, és egy csomóan csináltak hosszabb zenéket, illetve koncept-lemezeket is.

Kis színes 1.: Az is mindig tényező volt, hogy egy-egy dalt hová helyeznek el a nagylemezen. Ugyanis a hangminőség (dinamika) nem homogén a mikrobarázdás lemezeken, mert változik a tű sebessége lemezhez viszonyítva, ahogy halad befelé a tű a lemezoldalon. Úgyhogy a lemezanyag összeállításakor nem csak a dramaturgiai szempontok számítottak, hanem műszakiak is.

Kis színes 2.: A mikrobarázdás lemez kifejlesztője magyar emigráns szülők gyermeke, Goldmark Péter Károly volt.

Kis színes 3.: A mikrobarázdás lemezek fizikai korlátai miatt lett szükség az ún. mastering alkalmazására a hangsúdiókban, amivel a kész felvételeket a vinylhez igazították. A CD-korszak kezdetével vált általánossá a maximális hangerőre való törekvés a masteringben, mert ott már nem voltak fizikai korlátok. Ennek eredménye, hogy a mai zenék sokszor fullasztóan túl vannak kompresszálva (különösen az elektronikus műfajok), azaz nincsenek halk dinamikatartományok a felvételeken, hanem minden és mindig a lehető leghangosabb. Ezért szólnak furán vagy "gyengén" a mai fülnek a vinyl-korszak felvételei, és ezért remasterelnek annyi régi felvételt a mai igényeknek megfelelően.