Miért nem tökmindegy, hogy melyik felére esik a vajas kenyér?

Hát igen, a zsírt nem elég csak feltörölni egy darab papírral, macerás eltüntetni a vastag zsírpacnit a kőről. Szinte fel kell mosni azon a kis részen. Szőnyegről ne is beszéljünk.

A vaj még csak-csak, de ezt inkább zsíroskenyérre szokták mondani. :)

Ez a kenyérről szól, nem a padlóról. Azt elég megtakarítani, de a kajának örökre vége.

Amikor ezt a Murphy-törvényt kitalálták és leírták (kb. 50 éve), akkor bizony a kenetlen oldalára esett kenyeret nagyjából mindenki megette, nem volt olyan nagy tisztaságmánia.

Amerikában (ahol az eredeti Murphy élt állítólag, mint katonai mérnök) még a mai napig is sok iskolában tanítják a gyerekeknek az 5 másodperces szabályt, azaz hogy ha a leesett ételt 5 másodpercnél hamarabb fel tudjuk venni, akkor meg szabad enni.

Ez persze így, ebben a formában nem teljesen igaz, de van némi alapja, csináltak erre valódi tudományos kísérleteket. A baktériumoknak idő kell, hogy átkerüljenek egy másik felületre. Egy vajas kenyér vajas felére persze egy pillanat alatt átkerülnek, de egy szárazabb anyag, pl. a kenyér esetén már nem mindegy, hogy 1 vagy 10 másodpercet töltött a földön. De régen mindenki biztos volt benne, hogy az 5 másodperc az 5 másodperc, és ha nem volt láthatóan piszkos az étel, akkor megették, ha gyorsan sikerült felvenni. Mint ahogy sokan ma is megeszik. Pl. ha a szőnyegre leesik egy ropi, ami aztán egyáltalán nem nedves, akkor én is megeszem, de egy cukrot már nem.

Ezen még a mongolok is gondolkodtak annak idején, csak ott sokkal hosszabb idők voltak.

Még akár fél nap múlva is tisztának tartották.

Ja, akkoriban még hosszú fű volt.