Mi a szabálya a kenyér kölcsönkérésének?

Én úgy tudom, hogy mindig vissza kell adni.

Sajnos nem tudom, hogy ez honnan ered, azon túl, hogy az ember visszaadja, ha kölcsönkér, de ez nyilván nem erről szól.

Magára a kenyér kölcsönkérésére nincs szabály.

Az azonban bizonyos, hogy a kölcsönkenyér visszajár. Azaz te kölcsönkéred valakitől a kenyeret, a kenyér pedig fogja magát, és néha visszajár az eredeti gazdájához. Ez ellen nem lehet tenni semmit. Hiába állítanánk fel szabályokat a kölcsönkérésére, úgyis mindig visszafog járni.

;-)

mondoshawan, a kölcsönkért dolgos idézetedben van valami! Az a baj, hogy valami babon ülhet a kölcsönkért tárgyakon. Valahogy szeretnek ott felejtődni a kölcsönkérőnél. Még ha nem szándékos, akkor is. Én ha számomra fontos dolgot adok kölcsön, akkor számon tartom azt, és visszamerem kérni, nem szoktam ebből problémát csinálni, főleg nem haragot. De tudom, hogy sokaknak kínos érzés visszakérni valami sajátot.

És egyben igyekszem nem kölcsönkérni. Mert tudom, hogy tuti a kölcsönvétel után jön az a véletlen időszak, hogy ritkán találkozom a dolog gazdájával, és akkor meg épp nincs nálam.... Pl. nálam is van egy kölcsönkért karabíner egy nyári túráról valakitől, akinek a túra végén elfelejtettem visszaadni. Mondtam is neki azóta, hogy nálam maradt, de egyszerűen azóta nem találkoztam velük. És tök hülyén érzem magam, hogy még mindig nálam...

Még jó, hogy ez a barát sem a haragvós fajta... :-)

Amúgy a "kölcsönkenyér visszajár" NEM AZ ILYEN KÖLCSÖNÖKRE ÉRTENDŐ!

Hanem arra, hogy ha valaki valami rosszat tesz másnak, akkor azt előbb-utóbb visszakapja!

Mégpedig bosszúból kapja vissza attól, akivel rosszat tett. (Pl. Ejnye, eltörted a bögrémet? Na várj csak, kölcsönkenyér visszajár, majd így én is eltöröm a tiédet!)

Az okosabbak inkább az "Isten nem bottal ver" szabályt alkalmazzák. Azaz nem adják maguk vissza a kölcsönt, hanem jók maradnak, és bíznak abban, hogy a Jóisten igazságot oszt és majd visszakapják a rosszat más módon.

Szerintem.

De szerintem a kérdező inkább arra lehet kíváncsi, hogy miért pont kenyérről beszélünk. Na ezt nem tudom, én is kíváncsi vagyok rá!

az utolsó válaszadót kiegészítve azért kenyér, mert a régi a mondás. a régi kenyerek több hétig is elálltak, de olyan kemények voltak, hogy ha azzal fejbe vágnak, te onnan nem keltél fel többé. evés előtt mindig fel kellett áztatniuk a kenyeret

én legalábbis így tudom