Mi értelme ragaszkodnom az elveimhez, ha lóf_szt sem érek velük?

Értem, s igazad van, de abból a szempontból mégis könnyebbnek tartom, hogy lányként legalább megvan annak az "érzete", hogy odajön valaki hozzád és érdeklődik.

Az előtted levőnek: könyörgöm, 18 évesen nem az igazit akarom megtalálni, hanem csajozni akarok végre.

"lehet normális emberekkel is barátkozni,de én azt mondom,hogy elősször ne barátnőt keress,hanem egy normális társaságba kerülj be,és majd később az egyik lánnyal alakulhat valami,meg könnyebb is,mivel őis olyan,mint te,szóval ha most "

Na ez az, ami nem szokott megtörténni. Bárhova bekerülök, ott már kapok készen egy kialakult helyzetet, ahol már megvan, hogy ki hajt kire. Ha én ezt megsértem, akkor gondolom én vagyok a rosszfiú. Azt persze mindenki leszarja, hogy nekem titokban ki tetszik, és csodálkoznak azon, h miért vagyok olyan búvalb*szott sokszor. Más kimutathatja az érzelmeit csak én nem?? Annyi olyat láttam már, hogy balhé volt abból, hogy két embernek tetszett egy csaj, vagy fordítva... és olyankor mindig arra gondolok, hogy nekem is vállalnom kéne, hogy mit érzek, de ez így nem megy nekem. Tudjátok az a helyzet, hogy én egy kistermetű gyerek vagyok, 173 centi, 60 kiló, mindig mindenhol én voltam a legalacsonyabb, későn érő vagyok. Apukám mindig azt mondja, hogy én a koromhoz képest testileg 3 évvel vagyok lemaradva. De ez engem nem vigasztal. Most ha "verseny" van, értitek, hogy álljak ki egy csajért egy amolyan tipikus 18 éves ellen, aki izomkolosszus és két fejjel magasabb nálam? A vak is látja, hogy az vonzóbb... ehh. Ha jól néznék ki, talán lehetne szó versenyzésről, de így... senki nem vesz komolyan.

"Amugy az is lehet, hogy rossz korokben keresel es olyan emberek tetszenek neked, akik nem neked valok es lehet, hogy nem latod meg masban az erteket. Pl. lehet, hogy te csak nagyon szep lanyokkal allsz szoba es lejjebb kellene ebbol adnod. Bar nem ismerlek, szal csak talalgatok, mert alt. ez szokott gond lenni...marmint hogy masmilyen ertekrendu emberekhez vonzodsz, mint akikhez kellene."

Bocsika, de az igényeimet nem adom lejjebb. Lehet, hogy ilyenmódon csak álmokat kergetek, de a büszkeségem az utolsó, ami még megvan...

"Az más kérdés, hogy ebben a korban még nem biztos, hogy ezzel kellene foglalkoznod "főműsoridőben", főleg nem csupán a felelőtlen flörtölés, vagy kalandozás kedvéért. Bocsi, de aki az érzelmekből sportot űz, az nem lesz boldog."

Nem űzök sportot az érzelmekből, és nem a farkam után megyek. Tudnék neked mesélni az érzelmekről, miután már tiszta lelki beteg vagyok, kb. minden nap bőgök itthon, mert nem bírom ezt megoldani. Én ÉLNI akarok, ami nem félredugást jelent, hanem azt, hogy meg akarom ismerni a női nemet, ismerkedni akarok lányokkal, járni akarok lányokkal, nem a szex miatt, hanem, hogy önbizalmat adjon, hogy megismerjek sokféle lányt. Hogy legyek végre valaki.

"törj ki! egy barátod se lesz ha ülsz és sajnáltatod magad. így, hogy megkérdőjelezted a saját elveidet, elveszett azoknak minden értékük. szerintem sok mindent be lehet pótolni, de a kamasz éveket sajnos egyáltalán nem, vagyis én most nem tudnám elkezdeni azt, amit 13 éves koromban, nem a piálást, és nem is a csajozást (mert ezeket bármikor lehet), hanem a sportot, a barátokat, haverokat, azt a rengeteg helyet ahol megfordultam, vagy ahol dolgoztam, a fesztiválokat, a kismillió embert akit megismertem,. én ha mostantól ki sem mozdulnék a lakásból, akkor is napokat tudnék mesélni a fiaimnak, hogy miket csináltam kis suttyó 13-20 évesen. az élmények és a tettek számítanak, nem az elvek na erre akartam kilyukadni."

Tökéletesen megfogalmaztad a gondolataimat. Én ott tartok, hogy ha a mostani életemet kérdezné majd a valamikori unokám (ha lesz), akkor azt tudnám mondani neki: "Tudod én elb*sztam a gyerekkoromat az otthon üléssel..."