Mi értelme ragaszkodnom az elveimhez, ha lóf_szt sem érek velük?

Így van, örülök hogy te is rájöttél.

Mondhatok valamit? Tudod én részben cigány vagyok. Hiába viselkedek úgy mint te az emberek szemében csak egy "büdös cigány" leszek mindig. Szóval semmi értelme nincs.

Most nem azt mondom hogy hirtelen kezdj el drogozni, vagy ilyesmi. Csináld azt amihez kedved van! És ne az érdekeljen hogy a társadalom mit vár el tőled!

Ha így nem tudsz boldog lenni, máshogy sem lehet őszínte a boldogságod.

Valóban sz*rd le, hogy ki mit gondol, de önmagadat fel ne add.

Értékes vagy az olvasottak alapján az a nő aki ezt nem ismeri fel, az sosem lehet elég jó hozzád...nehogy eldobd az értéked olyanért ami nem lesz jó.

Csak most érzed úgy...aki valóban belül vagy mindig az maradsz ha ki is fordulnál magadból...az sem Te vagy.

Minden jót

Én is 18 éves vagyok, de lány. Velem is hasonló a helyzet, de én hála az égnek azért találtam magam mellé valakit, akinek ugyanilyen felfogása van mint nekem :) viszont barátokat már nem igazán... csak a párom van nekem, mert ő is ilyen, mint a leírtak alapján te. Sajnos ebben a korban ez van, ez a menő, ha az ember ilyen undorítóan viselkedik és ez ellen nem tudunk mit tenni, mindig lesznek ilyenek és voltak is olyanok is, mint mi, akik nem kérnek belőle, csak sajnos mi kevesebben vagyunk és nehezebb a helyzetünk, a barátszerzés, barátnő/pasi, társaság stb...

Nekem volt egy ilyen kisebb csapatom, baráti társaságom még két éve, nagyon jól elvoltunk, habár mikor elmentünk "bandázni" akkor ők iszogattak, cigiztek meg stb, de jól elvoltunk és rám mindig gondoltak külön, arra, hogy én nem iszok, ezért mindig vettek nekem is valamit, ami nem alkoholos, és a közelemben nem cigiztek és nagyon jól elvoltunk így is, viszont később megunták azt, hogy ilyen vagyok, és nem vagyok benne a "buliban" és sajnos már jó ideje nem is beszéltem velük, holott egy suliba jártunk, és ugyanígy a barátomat is kiközösítették, azért mert ő sem züllik velük.

Sajnos tényleg nem tehetünk semmit ezek a dolgok ellen, csak megpróbálhatunk barátokat, (te esetedben barátnőt) keresni és hátha találunk még egy olyat, mint mi, és akkor már jobb lesz és nem fognak érdekelni annyira a többiek.

És ne add fel az elveidet, jobb ember vagy, mint ők!

Nekem már van jó néhány olyan iskola és osztálytársam is, aki fiatalon azért halt meg, mert "élni akart"!

Bölcsen állj az élethez és tanulj a mások kárán!!!