Üdvözletem! Kérdésem: Van értelme elkezdenem 18 évesen "élni az életet"? (értsd: kitombolni magamat)

Merthogy ez a része az életnek a legtöbb fiatal esetében jóval hamarabb következik be. Sőt: le is zárul akkora, amikor én mondjuk épphogy elkezdeném. Magamról most nem akarok elkezdeni kisregényt írni, azt már megtettem több másik kérdésben, ha valakit érdekel, vagy pontosabb tanácsadás miatt szüksége van rá, majd belinkelem őket. Ide most csak annyit írnék: egy későn fejlődő "tudós" alkat vagyok, mindennek a miértjét keresem, szeretek egyedül lenni, kimenni csak úgy spontán az erdőbe, szeretek feltalálni, tanulmányozni. A szórakozást a velem egykorúakkal eltérően más helyeken keresem, régebben madarászkodni jártam, újabban voltam egy-két koncerten és bulin, de ezeken a helyeken nem éreztem nagyon otthon magam. Viszont az a lényeg, hogy szeretnék ezen változtatni. A gond csak az, hogy elsősorban nem magam miatt, mert alapvetően tőlem ez az életforma távol áll, hanem két másik okból: 1. csajozás: sose volt barátnőm, se semmilyen kapcsolatom lánnyal (18 éves vagyok, most lehet röhögni). Ez a fő hajtóerő. Mivel értelmesebbnek tartom magam sok korombelinél (bocsánat a szerénytelenségemért, de mások is mondták rólam, és szerintem nincs abban semmi rossz, ha az ember tisztában van az értékeivel, amíg nem száll el), úgy érzem, lenne esélyem olyan lányoknál, akik komolyabb embereket keresnek, ebben a korombelieknél "visszamaradottab" fizikumom gátol, meg a tapasztalathiányom és szerintem az is, hogy nem járok szórakozni. A testemet fejlesztem, de alapvetően sok mindent nem tudok kezdeni a méreteimmel. Viszont tapasztalatot égetően kellene szereznem, ugyanis a jelenlegi nulla tapasztalatommal kételkedek benne, hogy lesz-e egyáltalán valaha barátnőm... s annak se örülnék túlságosan, ha egész életemben 1 vagy 2 kapcsolatot tudnék felmutatni. Valljuk be, ebben a korban kellene "kóstolgatni" a másik nemet.

A másik ok, hogy attól tartok, hogy a szórakozás meg a "hülyeségek" hiánya az agyamra fog menni és valami egészen fura személyiségtípust fog eredményezni. Vannak ilyen 20-as éveik végén, 30-as éveik elejéln járó "zavarodottak" akik akkor próbálják bepótolni a kamaszkori "ökörködéseket". Én nem akarok ilyenné válni. A gond az, hogy nem tudom, hogyan kezdjem. Nem könnyne illeszkedek be ugyanis semmilyen társaságba, valahogy félek megmutatni magamat, pedig tudom, hogy nagy lehetőségek vannak bennem.

Nos, mit gondolnak/gondoltok? (Kérem, olyanok válaszoljanak, akik már túlestek ezen a korszakon!)