Igaz, hogy rövidprózákat olyanok írnak, akiknek sem regényíráshoz, sem versíráshoz nincs tehetségük?

Ezek szerint pl. Örkény, Mrozek vagy Roald Dahl is az alapszakos bölcsészcsajokra hajtottak.

Komolyra fordítva; jó nagy kretén az ismerősöd. Néhány sorba is bele lehet sűríteni olyan súlyú mondanivalót, mint mint több száz oldalba. Sőt, engem inkább az zavar, mikor néhány sorban is leírható gondolatokat erőltetnek egy ezer oldalas regénybe, ahelyett hogy egy jó, kis ütős, szellemes rövidprózában fogalmaznák meg azokat.

Ebből a feltételezésből csak annyi igaz, hogy a baráod csak csajozni ment az egyetemre, de az irodalomhoz annyit sem ért, mint a tyúk az ábécéhez!

Gondoljunk csak (kapásból) Mark Twainre, Jack Londonra, Maupassant-ra vagy akár a magyar Móricz Zsigmondra, hogy csak ezeket említsem a többszáz nagy író közül.

Nem mondanám, hogy ők is csak "bedobtak néhány szentimentális klisét", ahogy írod, miközben remek regényeket is írtak!

Nem, ez nem igaz.

Az irodalmi értéknek nem feltétele a mű hossza, a felépített karakterek ill. a történet komplexitása, vagy akár az általad felsorolt költői eszközök használata sem.

Ha még létezne még a boldogult emlékezetű Rakéta Regényújság, megmutatnám a magyar szakos ismerősödnek.

Elsőre az jutna az eszembe, hogy a magyar szakos ismerősödnek "még" rövidprózához sincs tehetsége.

Egyébként kis terjedelemben sokkal nehezebb mély gondolatokat és komplexitást beledolgozni... de aki jó azt ezt is megoldja. Nem gondolnám, hogy sok száz oldalas regényt nehezebb írni. Legfeljebb tovább tart, de az "oldal/perc"-et azaz az írás sebességét megvizsgálva, valószínűleg a regény gyorsabban írhatóra jönne ki. Ezt ne adj Isten akár a könnyűség jeleként is lehetne értelmezni.

Egyébként a rövidség a fogyasztói oldalon jelentkező, igen meghatározó igény manapság.

A lényeg viszont a következő: Nyilván sokan próbálkoznak, mert kevés befektetéssel valamiféle eredményre lehet jutni. Viszont az hogy divatos valami, és sokan próbálkoznak vele, higítva az átlagos színvonalat, nem minősíti a műfajt ill. annak lehetőségeit és értékeit.

Összességében az eredeti állítás igaz, de a magyarázat téves, és nincs is köze az állíátshoz.

"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis." - micsoda fércmű az ismerősöd elmélete alapján.

Bezzeg Soma Mamagésa "Hogyan ne sárkányosodjunk el?" több száz oldalas opusza, abban aztán van meló rendesen.

A végzet

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.

Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.

Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.

A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.

Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami még ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.

És most viszi!