A regényíráshoz vezető rögös út nektek milyen volt?

Engem maga az írás szeretete éltet. :) Semmi más. Igazából még kiadatáson sem gondolkodtam különösebben sosem, persze megfordult a fejemben, de nem túl gyakran.

Nálam a rögös út leginkább azt jelenti, hogy egyszerűen nem megy az írás. Amolyan "alkotói válság"ban szenvedek közel két éve... és ez elég rettentő. Mert addig folyton írtam, és nagyon jó volt, most meg alig... pedig fontos lenne, mert az írás nálam amolyan... megnyugtató, feszültséglevezető dolog.

De mivel fiatal vagyok még, nem félek igazán... sok változáson mehetek még keresztül, ami megváltoztatja ezt az egészet.

Van már néhány kész regényem, apró novelláim, mindenféle írástöredékek, de igazán még senkinek sem mutattam meg, nem is szándékozom. Nekem egy kicsit ez a dolog, azt hiszem, intim... mintha egy álmomat írnám le és olvasná el más.

Egy biztos, abbahagyni sosem fogom teljesen. Hullámvölgyek lesznek ugyan, de épp ettől jó ez. Az írás által magamat is megismerem.

17/l

"Csak az hal meg, akit elfelednek,

Örökké él kit igazán szeretnek"

Teljesen át tudom érezni a félelmeid, olykor én is gondolkozom ilyesmin. Azokkal, akik lenéznek ne törődj, a legtöbb ember simán beletörődik - netán még élvezi is- az átlagos kis életébe, és mindenki aki ennél többet akar furcsa számukra. A hiba nem benned van, ne engedd, hogy a környezeted lehúzzon magához. Ne hagyd, hogy mások véleménye vagy a saját félelmeid elbizonytalanítsanak. Ha biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni és szereted is, akkor menni fog. Gondolj arra, hogy a legnagyobb zseniket sosem értette meg a környezete.

Az írásról annyi, hogy sok ötletem van, sajnos én amolyan csélcsap író vagyok, elkezdem, de szinte sosem fejezem be. Számomra mindig a sztori vége a kritikus. Ha happy and azért, ha nem azért találom sablonosnak. Jelenleg is írok egy regényt, még csak az elején tartok a vázlatoknál és az adatgyűjtésnél, de már most félek a végétől. Nem írok rendszeresen, nekem kell valami, ami ihletet ad, lehet az egy könyv, film vagy csak egy jelenet, vagy akár egy zene, bármi. Olyankor beindul a fantáziám és szinte percek a fejemben van a (majdnem)kész történet. Hogy milyenek a műveim nem tudom, nem az én dolgom megítélni, másnak pedig sosem mutattam meg.

Ugyan magam is amatőr író vagyok, vagyis inkább még író sem vagyok,de ha gondolod szívesen elolvasom, amit írtál és elmondom a véleményem. Mondjuk azt nem tudom mész e valamire vele.

Én két regényt írtam eddig, de csak a második lenne alkalmas arra, hogy valamilyen formában meg is jelenjen. Eddig két pályázatra küldtem be két nagy kiadóhoz (mert miért ne, maximum nem sikerül ugyebár). Az első visszajelzett, hogy őt bizony érdekelné, de mivel még nem volt kész az egész, csak hónapokkal később tudtam elküldeni. A levélben írtam, hogy még a múltkori pályázaton kérték, de ők ezt nem vették figyelembe, és betették a regéynt az olvasólista legvégére. Feltételeztem, hogy ha már egyszer érdekelte őket, akkor majd talán előreveszik, de úgy néz ki, elfelejtették a pályázati bekérést. Másfél évvel később kaptam meg a levelet, hogy a regény kiadatásának jogairól tisztelettel lemondanak (vagy valami hasonló diplomatikus elutasító szöveg).

A másik pályázatról gyorsan reagáltak, ott csak két-három hónapot kellett várni, mire sorra került, de ott számítottam az elutasításra, mert kikötés volt, hogy legalább 300 oldal terjedelmű regényeket várnak. Ez csak 220-230 körül volt. Nem is csalódtam, itt is visszadobták, ez volt februárban. Azóta nem próbálkoztam máshol vele, de most gondolkodom az e-könyves kiadáson. :)

Egyébként én nagyon szerettem írni (ezt is, de a másik regényt, és a fiction-eimet is), nekem általában nincs csalódásélményem írás közben. Szerencsére jó íróközegben vagyok, ahol nem csak a "hűűű, de jó, folytasd!" megy, hanem segítünk egymásnak, sőt én is sokat szoktam segíteni azoknak a kezdőknek (és nem annyira kezdőknek is), akik az enyémhez hasonló témakörben írnak. Én minden nap általában este írok, vagy legalább megpróbálkozom vele, így nem esek ki a ritmusból, és egy lassú, de állandó tendenciát tudok tartani. Sajnos keveset szoktam írni egyszerre, de ha minden nap keveset írok, az szerintem többet ér, mintha a héten egy nap ledarálnék egy csomót, aztán javítgathatnám. Persze kinek mi, nekem ez vált be lassan hetedik éve.

Én nem vagyok író és, hogy valaha az leszek-e azt csak Isten tudja!Nagyon szeretek írni, tudom ez egy ajandék Istentől!

Hiszen olyan kevesen találnak maguknak egy olyan hobbit, amit ennyire igazán szeretnek csinálni.

Én nem parázok azon, hogy író leszek-e, úgy is úgy leszek, ahogyan Isten akarja és tudom úgy lesz a legjobb.Megpróbáltatások közepedte, de úgy lesz a legjobb!

Ameddig van, aki szeret addig úgy sem leszel elfeledve!Ne azért írj mert azt akarod,hogy emlékezenek rád hanem mert te szeretsz írni.

Hát legyen boldog életed. Isten veled!