A regényíráshoz vezető rögös út nektek milyen volt?

Üdvözlök mindenkit aki ezt olvassa!

Írók, nektek milyen volt az az út, ami azzá tett titeket amilyenek vagyok? Rögös volt? Csalódásokkal teli? Netán minden az öletekbe pottyant? Milyenek voltak a kezdeti műveitek? Netán még megvannak ezek a művek valakinek(Ha igen, szívesen olvasnám). Milyen most az életetek mit író? Milyen gyakran írtok?

Azért kérdezek ilyen sokat mert nekem életem egyetlen célja, hogy író legyek. Ha lesz könyvem, még egy 0% részesedés mellett is kiadatnám, mert engem nem érdekel a profit. Alkotni akarok, alkotni valami olyat amit megőriz ez a világ. Valami olyat mely nem engem, nem a nevemet, hanem azt örökíti meg ami vagyok, amit írok és ahogy gondolkodom. Sokan egyszerűen azt mondják hogy népszerűségre vágyok. De a valóság az, hogy mindenki lekicsinylően bánik velem, mindenki lenéz és hülyének tekint. Pont ez miatt félek attól hogy feledésbe merül minden ami vagyok, minden ami voltam és leszek. Kell valami, ami nyomot hagy utánam, ami életem hosszútávú értelmeként profitál. Nem akarom, hogy elfeledjenek. Azt akarom, hogy legyen esély arra, hogy emlékezzek rám, mert ha csak elmegyek mint ember, esélytelen, hogy nevem fent marad. Ha nem is leszek népszerű, legalább lesz ami megmarad belőlem, és esélyt ad az örök életre. Néha összeírok egy-egy jó kis történetet vagy fejezetet, de mindig, egy kis idő után teljesen elbizonytalanodom. Azt mondják az író makacs és hiú teremtmény. Én is ilyen lennék. Esetleg lenne egy a nagyok közül, aki hajlandó lenne az én kicsiny mivoltomnak élete első épkézláb fejezetébe beletekinteni, és elmondani mennyire vagyok béna vagy éppen tehetséges. Mennyire van esélyem felemelkedni, vagy éppen a feledés homályába elveszni.

Kérlek titeket segítsetek, kiutat a bizonytalanság homályából. Nektek is ilyen nehéz volt? Titeket mi éltetett?

17/F