Mi az őszinte véleményed, tapasztalatod arról, hogy mit lehetne elérni egy szál elektroakusztikus gitárral, ha jól tudok énekelni Budapesten? Anyagi okokból fontos ez nekem, a kőbányai zenei stúdióba akarok jelentkezni.

Egy fontos dolog:

ha már utcára mész, akkor inkább sima akusztikus gitár.

Piszkosul utáljuk azokat, akik magnóról "játszanak", és bármiféle elektronika ma már ugye ezt lehetővé teszi.

Zenélj csak magad, ha már az utcán szeretnél boldogulni.

Egyetértek. Átütő akkor lesz, ha élvezed, de bolond módon ám. Ki se zökkensz, nem is biztos, hogy tudnál másra figyelni, miközben olyan nehéz, és olyan jó! :) Mert ugye valami nehezítést időnként csak lök az ember a saját dolgába, még ha minimálbérért vesztegeti az idejét valahol, akkor is. Ugyanígy előfeltétele, hogy "jó legyen a show", kell a nagy dumás frontarc, kell a megőrülés, meg úgy minden, ami nem botrány még (lehetőleg távolról sem), mégis "botrányosan jó", szinte kötelezi a tömeget, hogy odagyűljön.

Tehát három dolog, amiből ha kettő teljesül igazán, rendesen, az már az utcán is túl sokszor bizonyul kevésnek:

Tudás (műveltség, technikák és kigyakorlásuk, zeneelmélet, nagy repertoár)

Őrület (kreativitás, röptében zenei finomságok, de akár zenei humor, bolondos alaphangulat, látszólag játszi könnyedséggel, eközben még nagyobb hatással)

Show (a pillanatnyi közönséget r!bancává kell válnod bizonyos fokig és értelemben, nyilván a színpadi tekintélyed megőrzésével, teljesen helyén feszegetve a határokat, inkább csak a figyelem, az érdeklődés, a "párbeszéd" megőrzése a cél, de persze úgy, hogy a fizető ügyfél is "szerelembe esve" legyen kénytelen távozni.) :P

Nyilván ha a gyakorlottságod (hiánya) már nem akadályoz, könnyebben merülsz el a zenében úgy, hogy marháskodni is marad időd, innentől meg már koncepció és megvalósítása, megjelenés, kommunikáció és zene különleges ismertetőjegyei, hasonlók kidolgozása, némi szatócsmunka és alkotó megvalósítás marad. Persze előbb a gyakorló életformába ragadás évekre.