Ady Endréről mi a véleményetek?

írta a verseit a földesurak ellen, de amikor nem volt pénze piára, ment hozzájuk nyalizni, kis pénzért.

+bármit leírt bárkiről, egy kis pénzért.

A kis tini lányt is csak a pénzéért vette el.

Sztem egy nagyon senki író volt.

Nekem nagyon "bejönnek" a versei, ahogy manapság mondani szokás. (Pl. Az Úr érkezése c. versénél kevés csodálatosabb dolgot olvastam eleddig.)

AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborus éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

Szerintem egy hímsoviniszta p*cs volt, de attól még belátom, hogy nagyon jó költő volt. Nekem igazán csak a Kocsiút az éjszakában verse tetszik, de az nagyon.

És az országról is jó meglátásai voltak már akkor, igazat jósolgatott/írt Magyarország elmaradottságáról, és a háború ellenessége is jó pont.

A munkásságát nagyra értékelem - de messze nem tartom annyira jónak, mint amennyire beállítják.

Az életvitelét én is megvetem, de ettől még, mint művészt, természetesen tisztelem.

Szerintem nagyon jó költő volt. Ez a kedvenc versem tőle:

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

„Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Az életvitele meg... Nyilván nem volt egy minta-ember, de azt hiszem, egy tök átlagos emberből nem is lehet nagy művész, ahhoz kicsit bolondnak kell lenni.

Én szeretem. Noha nem minden versét, de amik igazán ütősek azok a háborúellenes versei. Akkorra érett meg igazán, mint költő. Ennek betetőzése, csúcspontja az Őrizem a szemed, ami az egyik legnagyszerűbb magyar vers (top 10-ben benne van).

Bár, hogy ennyire magasztalják ebben a Nyugat c. folyóiratnak is szerepe volt. Maga a Nyugat eléggé meghatározóan hatott a gondolkodásmódra, és rengeteg akkori általunk is ismert költő a nyugatosok közül került ki. Persze van kivétel is (pl. József Attila), de tény, hogy a Nyugat nagyon meghatározta az akkori kulturális életet, és pl. Adyt erősen "favorizálta".

De talán nem véletlen, hisz egy kiváló költőről van szó, de mondom, hogy engem a háború alatti versei tudnak igazán megfogni.