Megnéznétek az irásomat?

Ne haragudjatok, a helyesírásom nagyon nagyon rossz pedig rengeteget olvasok és írok de nem javul:/

Nagyon szeretek írni, persze csak hobbibòl, jol esik ki írni magambòl mindent.

Kivancsi vagyok hogy milyennek látjátok a stilusát, át-e lehet érezni? Köszönöm a véleményeteket:) :

Fájdalmas, keserû kìn az élet. Pokoli fájdalommal teli, èrzem, mikor a szemedbe nèzek. Ahogy a nap sugara nyugovora tèr, a sötetség leple oly szotlanul csap le ránk akar a tigris a vadra. Becserkeszi, odaoson, majd ráveti magat. Ilyen vagy te is nekem..

Az èjji fátylad rám ereszted, hangod közben a távolba engeded. Megidéz, magával ragad és közben megfolyt.. Nem tudok menekülni karod ölelésébôl mely bàrsonyos tapintással eggyè válik az enyémmel.

Szerelem?! Relytèly hogy honnan van pokoli erôd, mely mégis oly angyali mikor ajkaival rám mosolyog.

Talán csak képzeletem aprò szülemènye, elmém bohòkás játéka mind az ami szìvemet és lelkemet egyszerre marcangolja. Felemel és eltaszít, életet add és elvesz egyben. Összezavar minden aprò mosoly a szád szélèn, és a csillogas mélyen a szemedben. Talán ez az egesz csak egy délibáb, melyet a fáradtság ébreszt és a szerelem táplál, hisz minden aprò szikra egyre nagyobb tüzet csihol az elmémben mely feléget mindent körülötted es körülöttem.

Akar egy járvany, olyan mint a pestis. Tömegeket mozgat es rombol, háborukat indít és álmokat ébreszt, minden pusztitásban ô az egyedüli vétkes. Hiánya mégis teljesen felemészt hisz szárnyakkal ölt fel hogy a pokolbòl a mennyorszàgba térve végre mellkasodra hajthassam a fejemet, csak fond körem kerlek mind két kezedet..

Hadd hogy szerelmünk táncot járjon mégegyszer a reményteleség tengerén, majd a habzò hullamok között elvesszen a napfény alatt a türkizlô vìz fenekén.

Ottleszel az éjszaka rejtett àrnyékában, a holdfény lábnyomában, a nap égetô sugarában, a beteljesült és a beteljesületlen vágyakban, a fájdalmamban, a fájdalmában, a mosolyuk mögött, a szemünkbe nèzve, ott vagy mindenhol igy reménytelenül is remélve.