Megnéznétek az irásomat?

első vagyok..

Nincs a gépeden helyesírás ellenőrző? mert ha nincs akkor telepítsd fel. Jó dolog. Minden hibás szöveget pirossal aláhúz, és te kitudod javítani, így egyre jobban megtanulsz helyesen írni. Vagy ha nem vagy biztos valamelyik szóban, akkor használd a helyesírás szabályai könyvet. Én diszlexiásan így csinálom. Inkább lassabban írom, vagy ötször átolvasom, de még így is akadnak hibáim. Egyébként odáig elolvastam, hogy "Becserkeszi, odaoson, majd ráveti magat. Ilyen vagy te is nekem.. "

Nem volt rossz. gyakorolj.

Remélem nem haragszol meg kérdező, de kijavítgattam a hibákat, amiket én láttam, így hátha elolvassa az is, aki emiatt megragadt az első sorokban :)

Egyébként, én találkoztam itt már ennél jóval botrányosabb helyesírással, szerintem ez még az enyhe kategória. Ha neten vagy, Drága Kérdező, akkor írd be a keresőbe azt a szót, amiben nem vagy biztos, van, mikor én is így ellenőrzöm magamnak, és sokkal jobban rögzül! ;) Másolj szövegrészleteket, verseket, stb-ket, amik tetszenek, attól is javul az írás, és hobbinak sem rossz :) Nekem is volt egy füzetem, amiben a kedvenceket gyűjtöttem :D ( Illetve, ha erre jársz, nekem is írhatsz nyugodtan, nagyon szívesen segítek! :) )

Egyébként, nekem tetszik az írásod! Nem egy novella részlet, de szerintem megállja a helyét. Lehet csak én vagyok ilyen kis bárány lelkű, de érzem, és értem is a tartalmát. Ahogy olvastam, elgondolkoztam azon, hogy én például nagyon szívesen újra olvasnám verses formában! Versíráson még nem gondolkodtál? :)

És akkor a javított szöveg:

Fájdalmas, keserű kín az élet. Pokoli fájdalommal teli, érzem, mikor a szemedbe nézek. Ahogy a Nap sugara nyugovóra tér, a sötétség leple oly szótlanul csap le ránk, akár tigris a vadra. Becserkészi, oda oson, majd ráveti magát. Ilyen vagy te is nekem...

Az éji fátylad rám ereszted, hangod közben a távolba engeded. Megidéz, magával ragad, és közben megfojt... Nem tudok menekülni karod öleléséből, mely bársonyos tapintással eggyé válik az enyémmel.

Szerelem?! Rejtély, hogy honnan van pokoli erőd, mely mégis oly angyali, mikor ajkaival rám mosolyog.

Talán csak képzeletem apró szüleménye, elmém bohókás játéka mind az, ami szívemet, és lelkemet egyszerre marcangolja. Felemel, és eltaszít, életet ad, és elvesz egyben. Összezavar minden apró mosoly a szád szélén, és a csillogás mélyen a szemedben. Talán ez az egész csak egy délibáb, melyet a fáradtság ébreszt, és a szerelem táplál, hisz minden apró szikra egyre nagyobb tüzet csihol az elmémben, mely feléget mindent körülötted, s körülöttem.

Akar egy járvány, olyan, mint a pestis. Tömegeket mozgat, és rombol, háborúkat indít, és álmokat ébreszt, minden pusztításban ő az egyedüli vétkes. Hiánya mégis teljesen felemészt, hisz szárnyakkal ölt fel, hogy a pokolból a mennyországba térve, végre mellkasodra hajthassam a fejemet, csak fond körém kérlek mindkét kezedet...

Hadd, hogy szerelmünk táncot járjon még egyszer a reménytelenség tengerén, majd a habzó hullámok között elvesszen a napfény alatt, a türkízlő víz fenekén.

Ott leszel az éjszaka rejtett árnyékában, a holdfény lábnyomában, a nap égető sugarában, a beteljesült, és a beteljesületlen vágyakban, a fájdalmamban, a fájdalmában, a mosolyuk mögött, a szemünkbe nézve, ott vagy mindenhol, így reménytelenül is remélve.

"kitudod javítani"

Elváló igekötő. Helyesen: ki tudod javítani.

Ami a kérdező szövegét illeti, a helyesírási hibákon túl ez egyszerűen sok. Túl irodalmi akarsz lenni, pedig az igazán jó írók egyszerűen fogalmaznak. "Fájdalmas, keserû kìn az élet. Pokoli fájdalommal teli, èrzem, mikor a szemedbe nèzek." Ilyet a 21. században nem írunk le, mert röhejesen anakronisztikus.