Véleményetek a versemről?

Nem fáj a szív, bár

volna miért fájnia,

a közöny húrjait

pengeti a ma éjszaka.

Dallama rám terül,

talán régóta szemezget

velem, úgy teszek

mint mindig, hogy

magamhoz ölelem.

Üres az érzés,

mintha itt sem lenne,

de már bepiszkult a szív,

mert gaztett van benne.

Mint elmúló fájdalom,

olyan ez,

csak még meg sem érkezett,

amíg fel nem fogom mit

teszek, csak

szorítom ezt a két kezet.

kicsit változtattam

ja egyébként tudom hogy sablonos de most ez ilyen random vers, a nehezebbeket napokig kell írni.

Íme egy egyszerű vers:

Fagyos szél terült szét

a néma tájon körülöttem,

s a fagyos folyón én

némán szétterültem;

magam előtt szemlélvén

a szürke eget,

szemem megannyi titkot

magába temet.

Íme amit napokig írtam, csiszolgattam:

Lombokon át süvít a szél,

mint sors az emberen.

Lassan játszva lengedez,

vagy vihar jő,

mi veszte lesz,

nem lényege talán.

Esőcseppek alatt

örökké álló apró láng.

Mélységről a fényre száll,

útja ez volna,

s utat vág neki a szikra,

mely életre lobbantotta.

A mindenségbe szőtte őt is,

ezer apró gyökerét,

s csak a minden végén

látja ő is

mindennek a lényegét.

Szerintetek melyik tetszett jobban az embereknek?