Mi a véleményetek a versemről?

Már beküldtem a poet.hu verses oldalnak is, még nem tették közzé.

16/f

Egy nagy magyar költőről

Költőóriás volt ő, nem is akármilyen,

Mindenki számára példakép az ilyen.

Életének sajnos nagy hamar vége lett,

Krisztusi koránál neki több nem tellett.

Nehéz gyerekkorát valahogy túlélte,

Pedig ezt sokáig csak álomnak vélte.

Elemi iskola, vidéki kitérő,

Újdonsült becenév, gyötrelmes idő.

Ahogy idősödött, egyre több gond érte,

Édesanyja halála, majd az egyetem vége.

Szerelmi élete fájdalmas, rögös volt,

Nehéz szikla volt az, mit maga előtt tolt.

Verseiben ő a népet szólította,

Szívét az emberek sorsa szorította.

Jól érezte ő a háborúnak szelét,

Büszkén képviselte a baloldali eszmét.

Megérezte azt, hogy nagy emberré válik,

És hogy az utókor megőrzi őt máig.

Tudta azt jól, hogy nagyon sokra viszi,

Nevének fogalma egyetemi szinti.

Íme, hát bizonyság, meglelte hazáját,

Kis Balázs is mélyen alussza az álmát.

Tiszta szív, szennyes, kis lábas, Flóra…

Mamáját békésen öleli azóta.