Szeretnék véleményeket kérni az egyik versemről. Még nagyon kezdő vagyok, építő kritikákat elfogadok. Szóval, hogy tetszik?

Mint sok-sok apró homokszem,

Siklott ki kezemből a múlt.

Lépéseim megfontoltan teszem,

Kapaszkodván valamibe,mi reményt nyújt.

Halvány üstökös fénye tündököl,

Mi nem más,mint a te lelked.

De a csillag talán végleg tovarepül,

Sólyomként ragadva el emléked.

De nincs semmi tünemény,

Mi lényed szaggathatja el,

Ég még bennem egy láng,a remény

Mely minden kételyemre biztos hangon felel.

Talán ez az értelmetlen értelem,

S néma csendben a hangzavar.

A végesnek tűnő végtelen,

Mely minden érzelmet felkavar.

Perzselő tűzként pusztítanak a szavak,

A döntés,mit most hozunk,kötelez.

Talán ez a mindent eldöntő,végső akarat,

Már csupán bánat és fájdalom övez.

Dacosan állunk ki igazunk mellett,

Még mindig él bennem az arcodra kiült tekintet.

Nevetve intessz búcsút,nekem csak ennyi kellett,

Szemeid előtt tépem szét közös képeinket.

Elrohanok,talán a világból is ki,

Minnél messzebb a valóstól.

Egyetlen dolog mely érdekel,a semmi,

Szám kesernyés ízekbe kóstol.