Mi a véleményetek a versemről?
Víziónkban létezünk.
Kómáinkba ébredünk.
Szürkülnek a virágok
Hisz nincs világ, csak világok
S én nem kapok mit szerepül
Nehéz a lét egyedül.
Fáj a lélegzet
Fájdalmas, hogy lüktet,
Ereimben valami
Nem akarok maradni.
Fáj hogy égek,
ahogy a semmibe nézek.
Fáj a mozgás
Fájó szokás
Fáj a lépés
Fáj a nézés
Minden érzés
Fáj a szemed
Tekinteted
Fájó teher
Mit lelkünk cipel
Félig meghalván
Ez lett az én mantrám.
S ha egyszer éjjel alszom el
Vigyél innen, karolj fel
mert akkor leszek ébren.
Maga az elképzelés/hangulat,amit próbálsz átadni az tetszik,de a megfogalmazáson még lehetne csiszolni:)
Tudom,hogy ennek ösztönösen kell jönnie,de esetleg utána nézhetnél kicsit a verstannak.Szerintem hasznos,ha tudod az alapokat:)
Én egyedül élek,és elég magányos vagyok itthon,de nem kezdek el "lelkizni" sosem,mert annál rosszabb.
Lenne időm verset írni,lelkis zenéket hallgatni,de attól becsavarodnék.
Az embertársak sem szeretik a búslakodó magukbafordult embereket,hanem a laza jókedvű aktív embereket kedveli az átlag.
Én például minden szombaton elmegyek valamelyik barátomhoz beszélgetni,kikapcsolódni,addig is járom a várost,a környéket,mert itthon csak befásulnék.
Amúgy aranyos,helyes versike,csak nem túl jó olvasni és hallgatni ilyen emberi nyomorultságról szóló írásokat.
Nagyon tetszik, és egyetértek vele. :)
20f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!