Mit gondoltak az új versemről?

Így is élhetnénk

Halottként születünk, ébren álmodunk,

Meghalva létezünk, alva vágyódunk;

Életünk csupán egy részeg látomás,

Érezzük édes-keserű mámorát

Sodródunk kábán, unottan az árral,

Belül valami szebbre, jobbra várva

Közelít a messzeség, kiált a csend,

Csak erre a menedékre vágyunk bent

Mélyen belül vizsgáljuk meg magunkat,

Ne szennyel töltsük ki üres lapunkat

Érzéseink fessük le ezernyi színnel,

E világ nem egy hely, hol fekete minden

Lehetnénk bátrak is, lehetnénk másak

De nem merjük megtenni, lelkünk gyáva

Betemet a félelem, mint hó a földet

A kétség nem hagy el, mindenhová követ

Sötét köd borul az éjszakai tájra,

Temető csöndje zúg új halottat várva

A testünk nem, de mit alkotunk, megmarad,

Ne csak álmodjunk; cselekedjünk nagyokat!