Mit gondoltok az új versemről?

Menekülés a sötétségből

Szikra lobban, majd kihúny újra a fiatalság lelkében

Szívünk dobban, rohanunk futva, hamis vágy rengetegébe

Alkotunk, és álmodunk, majd megfáradva elesünk

Ha eltévedtél, nincs visszaút, sötét erdő ölel körül

Van egy pont, hol rájössz, hogy fel kell adnod magadat

Régi éned idegen lett, s nincs barát, ki visszatart

Van egy pont, hol rájössz, hogy egyedül kell haladnod

És bár az út nehéz, de erősnek kell maradnod

Ezután mást nem hallasz, csak a szél zizegését

Mert kihalt belőled a fájdalmakra az érzék

Nincs szeretet, nincs álom, nincs szenvedés, nincs cél

Mert a Földön csak akkor vagy jó, ha szíved kemény

Megfordul a világ, és ráébredsz a dolgokra

Amit addig szerettél, ma megveted komoran

De ember, ébredj fel, rossz úton jársz,

Ne dobd el a Gonoszért a varázst!

Akármilyen mélyen a Sátán benned leás,

Isten meghallgatja a szívből jövő imád