Ti nem tapasztaljátok, hogy az interneten növekvő művészeti alkotások miatt, egyre többen vesztik el az önmagukba vetett hitet, hogy tudnak alkotni?
Ismerőseim között is sokan felhagytak, ill. egyre kevesebbet alkotnak, mivel úgy gondolják, az interneten látott számos pompás alkotás után ők gyengék, bénák.
Azt magam is elismerem, 20 évvel ezelőtt sokkal jobban értékelték az alkotásaimat. Manapság, ha rajzolok, festek valamit, akkor tíz emberből hatan jegyzik meg, hasonlót láttak már a világhálón, illetve, hogy nem nagy kunszt, sokan tudnak így rajzolni, festeni. De olyat is vágnak a fejemhez, olcsóbban megkapom a neten. :-(
De láttam már olyat is egy cég aulájában, hogy eredeti blondel képkeretbe volt beépítve egy (lapos) tévé, melyen festmények váltogatták egymást. (digitális képkert módjára)
Ez ilyen, az emberek mindenben a 'jobbat' szeretnék 'olcsóbban'. De igazából nem is ezért kell alkotni,viszont ha már van egy alkotás,akkor tényleg nem érdemes olcsón adni. Persze aki ebből él,annak nehezebb.
Lehet rá kell ragasztani , hogy 'bio' vagy 'kézműves' festmény és lehet akkor normális áron el lehet adni:)
Régen nem volt internet, de régen is sok, magát művésznek tartó ember élt. Közülük csak a nagyokat ismerjük, a többi feledésbe merült, mert alkotásai középszerűek voltak, azaz sokan tudtak olyant. Más szavakkal, azok az alkotások semmi újat nem hordoznak, semmi pluszt nem adnak az embereknek. Csak olyasmit, amit a legtöbben tudnak.
Ma mindez csak felgyorsult, nem 20 év múlva derül ki a középszerűség, hanem akár pár nap alatt.
Én magam is grafikus vagyok, de festegetek is.
Közel 20 évvel ezelőtt elcsábultam a reklám majd a videografika felé. Eleinte csak néhány reklám célú alkotást készítettem felkérésre, majd főállású alkalmazottá váltam. Kifejezetten élveztem a munkát! Elégedettséget tapasztaltam a cégen belül és a megrendelőktől egyaránt. Mi tagadás, jólesett a dicséret, a hízelgés. Pompás érzés, ha megbecsülik és elismerik az embermunkáját. Fokozatosan fejlesztettem a technikai tudásomat az informatika területén. Egy újabb ajánlat révén bekerültem gyakornoknak az akkor még patinás királyi köztévébe. Hónapokig bérezés nélkül jártam tanulni, majd kezdő fizetéssel. (mellette más munkákat is vállaltam a megélhetés miatt, kemény fizikai munkáékat)
Büszke voltam a tévés munkáimra. Hihetetlenül hangzott, naponta milliók nézik, amit én (és a kollégáim) csinálok.
Részemmé vált a tévézés világa! Évről évre nagyobb lett a szerelem, második otthonommá vált a Szabadság tér 17. Hatalmas elkötelezettséggel járt. Heti 7 napon, napi 12 óra munka, három műszakban, napi változásokkal. Családom minden tagja hozzám igazodott az életvitelükkel. Még az ünnepi összejöveteleket is úgy próbálták időzíteni, hogy nekem is megfelelő legyen.
Nagyon sok mindent követelt a munka, de nem számított, mert a "szerelmes" ember szeme előtt rózsaszín köd lebeg, még akkor is, ha ez a munka iránti vonzódás.
Pár éve leépített a fidesz több ezer kollégával együtt. Azóta nem találom a helyem. :-(
A manuális rajzolással, festegetéssel nem hagytam fel soha. Próbálok ebből megélni, de nagyon nehéz. Olyan rengetegen szeretnének pénzt csinálni a hobbi művészetükből, hogy szinte megszámlálhatatlan a sokadalom.
Ami még gond, a vásárlók nem akarnak belegondolni, miért kerül egy-egy alkotás több ezer vagy több tízezer forintba. A grafikákon órákig, néha napokig, hetekig dolgozik az alkotó. Az olajfestményeken sokszor még tovább. Én azt szoktam mondani, ha engem a hazai átlag órabérrel fizetnének, már elégedett lennék. (pl. 1000-1500 Ft/óra)
Ismerőseim között akad, aki már feladta és egészen más területen dolgozik. Van aki külföldre ment és megtalálta a számításait. Egyesek pedig még itthon játsszák az éhezőművész számukat. :-(
Szerintem, nagyon nehéz versenyezni az egyre növekvő hiperrealista, jobb agyféltekés rajztanfolyamot elvégzett "másológépekkel". Ahogy egyik barátom fogalmazott, azért tartják menőnek ezeket az ember által készített fotómásolatokat, mert a valódi művészeti alkotásokat nem értik meg a mai emberek. (és nem csak az absztrakt expresszionizmust)
"Szerintem, nagyon nehéz versenyezni az egyre növekvő hiperrealista, jobb agyféltekés rajztanfolyamot elvégzett "másológépekkel"."
Igen, de nem is szabad! Lemásolni valamit nem művészet.
Ez a kép jól néz ki:
De erre fogsz emlékezni:
Az első lemásolt egy fotót, a második elkapta a hal esszenciáját, lényegét.
Egyébként miket rajzolsz? Tudsz mutatni példát?
"Olyan rengetegen szeretnének pénzt csinálni a hobbi művészetükből, hogy szinte megszámlálhatatlan a sokadalom."
Inkább azok "művészek" , akarnak mindenáron pénzt csinálni saját "művészi" alkotásaiból akinek nincsen tehetsége. Ez miatt aki tényleg tehetséges, az nem fog megélni belőle amit a legjobban ért pl:rajzolás.
Itt két különböző dologról van szó.
#5 felvetéséra azt lehet mondani, hogy kérdése nem megválaszolható és nem megválaszolandó. A képzőművészet szubjektív, és nincs olyan mérce, amely két, többé kevésbé hasonló emberi teljesítmény között sorrendet állít fel. Lesznek, akiknek az egyik tetszik, és lesznek, akiknek a másik. Aztán meg a „középszerű és „nem középszerű” között is vannak alkotások, hiszen ez egy folytonos dolog. És a szerencse is játszik szerepet ebben. Továbbá nem mindig az „objektíve” jobb tetszik sokaknak. Ezt egyéb környezeti tényezők is jelentősen befolyásolhatják.
Kérdező a te eseted speciális, erre az országra jellemző eseménysor. Egy társadalom művészetek iránti igényét jelentősen meghatározza a gazdasági helyzetük, mégpedig két nézőpontból is. Egyfelől rossz körülmények között élő emberek prioritása változik, a megélhetés mellett, lehet, hogy másra nincs is lehetőségük. Másfelől ekkor (az előbbi miatt is) a művészet devalválódik, nem igazán képvisel értéket. Ehhez jön az a harmadik dolog, ha kormányzati szinten a középszerűség (sőt, kisszerűség) a preferált, a butítás ipari méreteket ölt, és az értékmérés abszolút szubjektívvé válik. Jó, ami a hatalomnak hasznos, és rossz, ami nem. A művészetek virágzása mindig egybeesik a gazdasági fellendüléssel. Nálunk az ellenkezője zajlik, ezért is kerülhettél utcára.
Az értékek és a szemét szétválása, „helyére kerülése” csak egy új, normális társadalmi rendszer és hatalmi berendezkedés esetén következik be. Erre ma nem sok esély van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!