Hogyan nyerhetném vissza a művészi kreativitásomat, önbizalmamat?

Azt hiszem adhatok pár tanácsot, mivel végigmentem ezen az úton, illetve még most is járom, szóval nem a levegőbe beszélek.

1. Meg kell értened, hogy a munka kiteker, kifacsar, kiöl belőled minden kreativitást, és elszívja az erődet. (hacsak nem az a munkád, amit szeretsz, és ami életed fő célja)

2. A jelentkező depresszió pontosan azért van, mert nem tudod kiélni magad, nem adod ki magadból azt, ami igazán vagy. Ez csak romlani fog. Jön majd a pánikbetegség, az örök melankólia, megjelennek a betegségek, az állandó belső menekülés, elszigetelődés, végül a halálod kívánod majd. (ha túl drasztikusnak tűnik, nyugodtan várd ki, és lásd magad, én már megtettem, most a visszaúton vagyok)

3. Ha tényleg akarsz valamit alkotni művészként, ha nyomot akarsz hagyni a világban, akkor kompromisszumot kell kötnöd. Olyan munkát kell keresned, ami mellett marad ERŐD és IDŐD a művészetre. Való igaz, minél "linkebb" a munka, nyilván a fizetés is rosszabb lesz, de nem megy máshogy. Ezt el kell döntened! Nincs mese. Engem sem vet fel a pénz, mert tingli-tangli melót végzek, szinte alamizsnáért, de egy héten van 3-4 teljes napom, amikor alkothatok. Középutat kell találnod. Legyen meló/pénz is, de szabadidő is.

4. Azt mondod nem köt le, nem ad örömöt, pedig tudod hogy ott van benned. Nos. Hiába mondják hogy igazából ez hobbi, egyszerűen hobbiként kezelve nem fog működni. Ismétlem! Nem fog működni! Ki kell tűznöd egy célt az alkotásaiddal kapcsolatban! Ha zenélsz, akkor azt kell mondani most készítek egy albumot, ennyi dallal, a célom vele az, hogy kiálljak az emberek elé és prezentáljam! Álmodozni is kell. Ki fogok állni, meg fogom mutatni, el fogok jutni minél több helyre, ha kell megyek ingyen, mert valahol el kell kezdeni, de meg kell csinálnom! EZ AZ ÉLETEM! EZÉRT VAGYOK ITT! Nem azért, hogy valakinek a cégénél toljam a másik szekerét. Sz**t!

Ha festő vagy, el kell készítened x képet, hogy egy kiállítást összehozhass. Nem lehet 2 képpel kiállítást csinálni. Weblapot is csinálsz! Felteszed a képeket, közösségi oldalakon megosztod, terjeszted, visszajelzéseket kapsz, abból erőt merítesz a fojtatáshoz.

MEG KELL CSINÁLNOD! Értsd meg, az a belső feszültség fel fog őrölni! Nem azért kaptál tehetséget hogy elrejtsd, hanem hogy megoszd a környezeteddel.

Szóval nem köt le mi? Nem baj. Akkor is csinálnod kell tovább. Vannak napok, mikor szárnyal az ember, van amikor nem. Akkor is oda kell magad feszíteni! Ez az igazi munkád, a munkát pedig akkor is csinálni kell, ha éppen nincs sok kedvünk hozzá. Suliba sem volt kedved bemenni sokszor, mégis végig csináltad. Mentalitás ugyanaz. Van kedv, nincs kedv, elhatároztad hogy erre és arra az időpontra elkészül az a kép, akkor az készüljön el! Még egyszer! Hobbiként nem kezelendő a dolog!

5. Nyomás, hogy Te legyél a legjobb. Erre visszadobok egy másik mondást. "jobb csinálni rosszabbul, mint sehogy sem csinálni!" Valahol mindenki indul. Évek fognak elsuhanni, Te meg még mindig azt várod hogy jobb legyél, még úgy érzed nem jött el az idő. Én meg azt mondom, már el is csesztél 1,5 évet! Indulj el! Közben leszel jobb. Állj neki, ne várj a pillanatra, AZ MOST VAN! MOST!

6. Kritika. Kezelni kell helyesen. A kritika segíthet! HIDD EL! Először is, olyanoktól fogadj el kritikát, akik már letettek valamit az asztalra, ne minden jöttmenttől. Ha kritikát kapsz, gondold végig higgadtan, ne aznap, hanem másnap! Aznap még érzelmileg véded az alkotásodat, másnapra reálisabb leszel. Gondold át azt, hogyha változtatnál rajta abba az irányba amerre kritikusod javasolja, akkor milyen lenne úgy. Lehet jobb. Azt is csinálhatod, hogy egy kis időre (1 hét) félreteszed a dolgot, elkezded a következőt, mert egy hét múlva (HIDD EL) más szemmel fogod látni. TEHÁT! Kritikát tökéletesítésre felhasználni egyáltalán nem rossz dolog.

Na, legépeltem a kezeim, haver. Ennyit még nem pofáztam senkinek az tuti.

Fejjel felfele! ALKOSS! HAGYJ NYOMOT! CÉL! CÉL! CÉL!

Meg fogod csinálni! MEG KELL CSINÁLNOD!

Értve?

Kedves Kérdező!

Ha nem köt le, minek erőltetni? Ha nem ad örömet, lehet, túlhaladtad a művészkedést. Ha elaludt a tűz benned, azt ugyan mi gyújthatja vissza?

Üdv R.

"Ha elaludt a tűz benned, azt ugyan mi gyújthatja vissza? "

Drága barátom, ha tudnád hogy bennem hányszor elaludt az elmúlt 20 évben a tűz. Aztán újrakezdtem.

Eleve rosszul állsz hozzá a művészethez. Nem a legjobbnak, legegyedibbnek kell lenned. Hanem a legalázatosabbnak és tisztelettudóbbnak a művészet felé. Egyébként ugyanez van velem is, csak nálam annyiban más, hogy én ezt tanulom és nálam már évek óta (4-5 éve) tart ez a, hogy is fogalmazhatnék... mélypont. Eleinte próbáltam nyitott lenni más művészetek felé (most szobrászatot és rajzot tanulok, eredendően pedig szeretek írni, zenélni, a fotózásban érzem magamat kiemelkedőnek, a filmezést pedig szeretném komolyan űzni a későbbiekben), aztán mivel ez nem jött be, magamra erőszakoltam az alkotást, de annak is mindig kudarc lett a vége. Körülbelül 2-3 éve pedig már hidegen hagy az egész és csak azt végzem el, amit kell az iskola miatt, érdemi fotót régen nem készítettem. Mostanában viszont kezdem újra élvezni a rajzolást, az írást. Szóval nekem talán az jött be, hogy hagytam magamnak időt. Lehet, hogy nagyon sok idő kellett hozzá, hosszú évek, de talán most jobb lesz. Vagy nem. A művészetet nem szabad erőltetni, én úgy gondolom.

Egyébként én most fogok kilépni az igazi életbe, és úgy vélem, hogy most ennek van itt az ideje, mármint a dolgok megélésének a valóságban, nem pedig a megélt dolgok művészi megörökítésének. Legalábbis remélem, hogy ennyiről van szó, bár a depresszivitás nálam is fellelhető. :/

kedves ketteske... engemet is felráztál ezzel!

KÖSZÖNÖM!

Ment a like minden idők legmotiválóbb gyakkérd-es kommentjéért

csók!