MIlyen lett ez a vers?
Plakát
Hamvas csók tüzel nyakamon,
Vértől üszkös, patakzik szabadon,
Magányosan ragad rám ezernyi kín,
(Tengernyi újság s plakátnyi szín)
Levelek közt szőke napsugár,
Magam mellett újra gondolok reád,
Szelíd szél fúj be az ablakon,
(Mellénk honolt le hajdanon)
Eszeveszett hozzám oson,
Papirosra írt sors homlokomon,
Portrét festett ki rám talált,
(Menned kell, szirmos virág)
Télen sápadt arcomon,
Könny fagyott meg csókodon,
Kényes ívben tobzódtak a levelek,
(Azért éltem, hogy kinevessenek)
Ezek a sorok tetszettek főleg:
Könny fagyott meg csókodon,
Levelek közt szőke napsugár,
Hamvas csók tüzel nyakamon,
Megérintett, amit és ahogy írsz, nagyon-nagyon tehetséges vagy!
Mint irodalomkedvelő, hadd írjak egy kis kritikát is. Tökéletesen egyben a vers, egy valami lóg ki belőle. Mégpedig úgy tűnik, hogy "muszájból" teszel a versbe régies, "verses" kifejezéseket, (reád, hajdanon) és ezek nekem nem annyira illenek bele. Az egész egy nagyon személyes közlés, amit nyilván te közölsz. Te nem kétszáz évvel ezelőtt élsz, hanem most. Nyugodtan használd a mai nyelvezetet, ettől nem lesz kevésbé lírai a szöveg.
(És azóta elolvastam még párszor, k/rva jó, téényleg, folytasd, fejlődj!)
Nagyon tetszett. Igazán.
Mindenképpen folytasd a versírást. És elküldhetnél párat!( Tényleg jó lett. Nem csak úgy mondom.)
Pont az "ilyen fajta" versek tetszenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!