Írtam egy verset, de nem szokásom, szóval a rímek nem igazán jók. Milyen lett szerintetek?
Elnézést, nem írtam be a verset...
Az éjjel gyöngyből voltak az aláhulló csillagok
Szállingóztak, mint december közepén a szelíd hó.
Kinyújtottam a kezem, s egy csillag a tenyerembe pottyant,
Gyengéden, lágyan rámosolyogtam.
A csillag fénye kihunyt lassan, mint az olvadó pehely,
A bájos ragyogást sötétség nyelte el.
A kezemben egy rég volt csillag, s fejem körül gyöngyeső,
Angyalok daloltak jólesően egy hónapról, melynek neve az ősz.
S mintha örökké zenéltek volna ezen a november másodikai hűvös éjen
A szívem csordultig megtelt fénnyel, bánattal, s végtelen szeretettel.
válasza:
válasza:Igazán szép! :) Nagyon ügyes vagy! Lehet szokásoddá kellene tenni a vers írást!
Amúgy én csak az elején és a végén érzem kicsit azt, hogy rímek lehetnének kicsit simábbak.
A vége attól nem lehetne simább, ha az utolsó előtti sor vége "éjjelen" az utolsó pedig "szeretet" lenne és akkor még valamit kell változtatni az utolsó soron, betenni még szót?
#2: bármi lehet vers :) lásd: szabad vers!
Azt hiszem én is megírom neked ide egy versem. Soha nem csinált még ilyet. Ezt csak neked mint kezdő a kezdőhöz. remélem tetszik/kifér. :D
A sötétben
A sötétben vak vagy,semmit se látsz,
másra kell támaszkodnod,hogy kitalálj.
S miközben ott állsz valaki mellett,
csak erre gondolsz:
"Nincs többé fény?Nincs többé napsugár?
Nincs többé fény,
hogy áthatoljon elmém szürke ködén?
Nincs többé napsugár,
hogy minden nap mosolyogjon rám?
S mi lesz én velem, ha eltűnik e két elem?
Ott maradok a sötétben és támaszkodom valakire?
Nem szeretnék arra támaszkodni aki mellettem áll,
hisz ő is ott van a sötétben, Ő sem lát.
De mégis honnan tudja hova megy?
Talán lát valamit, amit én nem?
Talán a remény fénysugarát látja,
rég vagyok már a sötétben, hogy ne lássam.
Szeretném látni, szeretnék hinni a reményben,
de ahhoz túl régóta vagyok a sötétben."
Amúgy a te versed is nagyon jó. :p
válasza: válasza:Lexa99: mint vers nekem nem tetszik, de a tartalma gyönyörű.
És gondolj arra, hogy ő is csak rólad tudja leolvasni, hogy van értelme menni valamerre, mert mást nem lát. És azt is, hogy milyen kedvel menjünk, komoran vagy játékosan. Egymásban hozzátok létre a fényt, ami nincs is, a semmiből.
válasza:Szerintem a te versed kedves kérdező a szabad vers kategóriába sorolandó. Előszedtem egy firkálmányom annak illusztrálására hogy a rím nem mindenható.Ime:
A hit
Hinnem kell már végre
és egyre biztosabban
hogy ne zuhanjak még el
s felálljak magamban
Hinnem kell már végre
mint Jónásnak a halban
hogy egymásért van minden
e hatalmas gyomorban
A tiszavirág násza
a hit a pillanatban
a féreg méltósága
hogy szétárad a Napban
Hinnem kell majd végre
és egyre szabadabban
hogy ne szakadjak ronggyá
egy későn jött hajnalban
Hinned kell majd bennem
hisz' mindenem kiástam
s kiürülten teltem
a súlyos bizonysággal
Viselned kell engem
én hordalak magamban
örök lakó lettél
a véráramaimban.
válasza:Homo ludensz, ez nagyon jó, nekem baromira tetszik :D Nagyon jó kép benne az, hogy:
"Hinnem kell már végre
mint Jónásnak a halban
hogy egymásért van minden
e hatalmas gyomorban "
Viszont az utolsó szó kicsit megtöri valahogy, nekem az nem tetszik, de ettől függetlenül nagyon jó vers. Írhatok privit?
(ja és bocsánat az OFF miatt, kedves kérdező)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!