Milyen lett a versem? Helyesírást ne nézzétek légyszi!

"Helyesírást ne nézzétek légyszi"

Akkor a központozási szörnyűségeket most nem taglalom.

A sorok tördelésében nem látok semmi funkciót. Mintha véletlenszerű hosszúságúak lennének a sorok, csak nehezítik az olvasást.

Azt sem értem, vajon hány száz évvel ezelőtti nyelvezetet próbáltál beleerőszakolni. Kínosan erőltetett és izzadságszagú.

A mondanivaló szép lehetne, de a formája elég "egyszerű". Olcsó képeslapokon olvasni hasonlókat, csak azok rövidebbek és velősebbek.

Bocsi! :)

Nem gonoszkodni akarok, de megkockáztatom, hogy ez a vers minden idők legrosszabb versei közé kerülhetne. A mondanivalót teljesen kitekerted és megerőszakoltad benne, mindezt igénytelenséggel és közönséges módon, beleerőltetve egy olyan nyelvezetbe, ami csak ront az egészen.

Egyébként ez egy vers, bármilyen is. A helyesírás meglehetősen fontos eleme. A szakács sem kóstoltatja meg veled az ételt, hogy "Na, milyen lett? De az ízére ne figyelj már!".

Helyesírást nem nézem mert nincs benne xd

Szóval komolyra fordítva: Eléggé elcsépelt. Választékosabb fogalmazással, ritmusosabb, fülbemászóbb csengéssel jó lehetne, még a téma közhelyességétől eltekintve is.

Elég gyengus :/ bocsi

Én azért kattintottam rá a kérdésre, mert kíváncsi voltam, hogy mi születik egy olyan versből ,aminél nem fontos a helyesírás. És meglepődtem, mert valóban nem is a helyesírás döbbentett meg elsősorban. Erőt vettem vala, és kétszer is végig olvasám, de a verselés legapróbb elemeit sem vélem felfedezni írásodban, mint rím és legalább néhány összecsengő strófa. Ez inkább rémes, mint rímes. A gyomrom mindkétszeri olvasatgság után összeszorulá és értelmet keresve kutaték eme sorok között.

Egy jó hírem van: Egy nagyon kedves, jó lélek lehetsz, és sikerült megértenem a bánatodat, és a gondolatmenetedet, de kérlek ne küldd el a múzsádnak. Olvasgass még verseket, tanulj, és ezt az érzést próbáld meg újra leírni kicsit később. :-)

Ha magyar nyelven kívánsz verselni, igenis fontos a helyesírás!

.

Az irodalomtudománynak van "verstan" nevű része, érdemes rákeresned és megtanulnod!

Nekem sok a "s".

És a "borulá", "végezé", "viszonozá'..azok nagyon nem illenek bele.

Ne tántorítson el az írástól. Biztos nagyon fiatal vagy. Ha komolyan érdekel ez téged, akkor fejleszd magad, olvass sokat, gyakorolj.

Ahelyett mondjuk, hogy leülsz egy tollal és egy papírral erőltetve írni, először a fejedben szülessen meg az egész. Amikor ez kész és leírtad, még bőven tudsz rajta átírni ezt-azt, ha szükséges.

Biztos sokat foglalkoztál most is vele, de minden jön majd magától, ahogy többet olvasol, többet gondolkodsz, elmélkedsz dolgokon.. A negatív kritika hasznos, ne bántódj meg és ne add fel.

Korábban már feltettem ide egy saját szörnyűségemet, szóval most lehet engem is szidni. :))

Mindezt nem kivagyiságból, mert nem tartom magam tehetségesnek, csak hogy én hogyan képzelek el egy verset formailag.

****

Rád nézek, és a képzelet nevetve hívna csalfa múltba,

Hogy fáradt lelkem balzsamozza sok emlék színes csokrával,

De szemed fagyos szikrája visszaránt a rideg valóságba,

Mint boldog kor szakadt fotója mögött a csupasz téglafal.

Előttem állsz, mint rég letűnt korok lidérces árnya.

Hinném még, hogy édes emlékekből nem lesz tűnő, hazug álom,

Idegen szempár néz vissza rám, és érzem az ajtó felé tántorogva,

Hogy nincs már nekem helyem itt, sem máshol a világon.

****

Vagy Tóth Árpádot is jó szívvel ajánlom olvasgatásra.

***

Lehunytam a szemem, s jaj, az ő arcát láttam,

Jaj, az ő testét láttam szűz ágya tiszta vásznán,

S csodáltam mélyen és szelíden és paráznán,

S úgy jajdult el szivemben vérző, ledöfött vágyam,

Oly búsan s elvetetten, mint harc után a tarlón

Az átszúrt katona, ki zsibbadó fejét

A hűvös földbe gyúrja, s szegény, pihenne még

Távol babája mellett, s csókolná vállát forrón. (...)

***

A lényeg, hogy a vers nem attól vers, hogy nehezen olvasható. Olvass olyan verseket, amiket értesz, mert szerintem sok olyan verset olvastál, amiket nem is értettél, csak az ragadt meg benned, hogy fura szavakat használ, nyakatekert, nem hétköznapi szóhasználatú. Próbáld először az érzést megfogni magadban, asszociálj róla olyan dolgokra, amik az olvasót is ugyanabba az irányba viszik majd. Nem elmagyarázni kell nekik, hogy mi van benned, hanem éreztetni velük. Jöjjenek rá maguk, mi van a vers mögött. A vers ebben csak segít, szóval segítsd az olvasót érezni, és ne elmondd nekik, mit érezzenek.

Hajrá! :)