Mi a véleményetek erről? A helyesírást ne nézzétek, nem vagyok magyar. Elég nehéz nyelv a tiétek. :D
Elmentem melletted, de csak utána vettem észre hogy te voltál az. Te, akit oly sokáig szerettelek. De hisz te mondtad hogy vége. Nem hittem el. Még most is szeretlek, csak már nem mondom el. Már letagadom! Te jó ég! Hisz te tuttad hogy én vagyok, nem? Azért csináltad! Mikor megláttalak azzal a lánnyal a padon éreztem hogy elsápadok. Érezetm, hogy könnyek gyűlnek a szemembe... Éreztem, hogy egyre jobban és jobban fojtogat az érzés..... az érzés hogy....hogy sírjak. És mikor megtetted, mikor megtetted! Azt soha nem felejtem el. Rám néztél /mélyen, bele a szemembe/, elmosolyodtál és megcsókoltad! Tudtam hogy vége, nem birtam tovább. Tudtam,..... az életem romokban hever.... Vége! Kész! Sarkon fordultam és elkezdtem szaladni. De olyan gyorsan hogy azt még én sem hittem el. Szaladtam és csak szaladtam. Célom volt, de hogy hogyan jutok oda azt nemtudtam. Nemérdekelt. Csak szaladtam. Éreztem hogy szúr az oldalam, és egyre nehezebben veszem a levegöt de nem törödtem vele. Egy kis idö mulva egy hatalmas sikítást hallottam, és az oldalamhoz kaptam. Utánna elsötétült a világ...
Másnap egy furcsa helyen feküdtem. Nemtudtam hogy hol vagyok, és biztos voltam benne hogy még sosem jártam itt de valahonnan tudtam hogy jó helyen. Egy orvos jött oda hozzám és megkérdezte hogy hogy vagyok. Nem válaszoltam, pedig értettem mit mond. Utánna belépett az ajtón egy fiú. Gesztenyebarna haja, lazán de egy kicsit gyerekesen a szemébe lógott. Abba a gyönyörű sötétkék szempárba. Elmosolyodott.
-Szervusz Lana! Reméllem már jobban vagy.
Te jó ég! Tudja a nevem! De valyon honnan?
-Megtaláltam a táskádban a mobilod és rögtön hívtam az embert az „anyu“ címszó alatt. Ö monda, hogy Laná-nak hívnak. Reméllem nembaj... Én G. David vagyok , de szóllíts csak nyugodtan Davidnak.
-Helló! Lana vagyok. ŐŐŐ... izé... ezt már tudod. Egyébként mit mondtak anyuék? Mikor jönnek el értem?
- Hát kb úgy fél óra míg ideérnek. Egyébként hogy van a beteg Doktor úr?
- A beteg jól van, de azért gyakorolhatna egy kicsit máskor mielőtt le szeretné futni a maratont.
Az orvos és David is elmosolyodott. Csak én maradtam komoly. RAJTA járt az eszem. Hogy valyon meddig akar még gyötörni? Csengettek. Ez ébresztett ki a gondolkodásból. Ésszre sem vettem hogy David és az orvos már a másik szobából jöttek ki. Az ajtó becsukódott. Fura érzés kerített hatalmába. Egyedül éreztem magam, pedig tudtam hogy mindenki a másik szobában van. Valyon anyáék jöttek?
Igen, anyuék azok. Éppen most hallom ahogy anyu hálásan, de egy kis idegességgel a hangjában üdvözli Davidot és a Doktor urat. Hirtelen kivágódott a szoba ajtaja és anyu nagy lendülettel robogott az ágyam mellé majd magához szorított.
-Jaj, kislányom! Úgy aggódtunk! Hogy vagy? Minden rendben? Mi történt veled? Mióta vagy itt?.... és én azt hittem a kérdések sokra csak nem akar szűnni, mármár kellemetlenül éreztem magam. Legszívesebben leállítottam volna anyut és aztmondtam volna neki, „Anyu mnden rendben, jólvagyok! Felesleges 20 féle képpen megkérdezned ugyanazt!“ Apu, David és a doktor az ajtóban álltak. De mintha David megérezte volna hogy ez a helyzet kezd kissé kellemetlen lenni számomra és odasúgott valamit apunak, aki széles vigyorral az arcán odajött az ágyhoz, és megkérte anyut hogy most egy kicsit hagyjon magamra mert az orvos beszélni akar velük. Anyun érezni lehetett hogy nem nagyon tetszik neki ez a dolog, és nagy nehezen bár, de kiment a szobából apuval és a doktorral együtt. Az ajtó újra becsukódott, de most nem maradtam egyedül. David a szobában maradt velem. Bűbájos mosolyal az arcán megkérdezte hogy le e ülhet az ágyam melletti székre. Én bólintottam hogy nyugodtan jöhet, hisz elvégre ez az ő lakása. Azthittem hogy majd kérdezősködni fog hogy hogy miért akartam lefutni azt a bizonyos „maratont“, de nem szóllt semmit. A szemembe nézett és mosolygott. Engem átjárt a forróság. Akaratlanul bár, de megfogtam, majd megszorítottam a kezét és halkan azt suttogtam neki: „köszönöm!“
Egy barátnőm írta. Már volt fent a kérdés gyakorin ha valakinek ismerősen hangzik, de most folytatta tovább is. Szerintetek milyen lett? Nekem mindenesetre tetszik.
Honnét származol? Egyébként így is jobb a helyesírásod, mint egy csomó magyarnak, khmm... legalábbis... :)
Egyébként nem bírom annyira az ilyenekt, mármint "jajj szeretlek stb."KET, de ahhoz képest nem is rossz. :P
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!