Cseh Tamás Antoine és Desiré című lemezén található Bereményi Géza által írt Egy bogár című szöveg szerintetek miről szól?

Létezik, hogy valaki még érdeklődik Bereményi Géza szerzeményei iránt? Ha igen akkor szerintem az Egy bogár a legkülönlegesebb és egyben legnehezebben kibogozható, hermeneutikai kérdés. Az már az első olvasásra és hallásra nyilvánvalóvá válik, hogy a presszó az adott korszak egy találkozási pontja, ahová menekülnek az emberek a szürke hétköznapi lét elől. Miközben ott is ugyanolyan hétköznapi figurák maradnak ám valami melegség áthatja őket. A szeretet, az összetartozás, az egész atmoszféra összekovácsolja az ott lévőket. A tér és az idő könnyen lokalizálható, így nem feszíthető szét az értelmezési tartomány, vagy interpretációs keret. Presszóban ülünk és menekülünk a nappaltól egy furcsa, különös világba, éjszakába, ahol minden átértelmeződik. Ezt a fajta gondolati világot szerintem a dark költőktől eredeztették és megfigyelhetők benne a létre, a saját egzisztenciájukra utaló felhangok is. Az hogy bogarat találtak egy pohárba egyfajta rezignáltságot és lepusztultságot, sőt negatív utórezgéseket kelt a befogadóközönségben. Egyben persze nem tudok eltekintetni attól amikor a mosollyal vegyes ridegség, fájdalom ült ki az arcomra amikor sokadjára olvastam vagy olvasom a szöveget. Aztán a dal végéig már megfigyelésük tárgyaként kezelik a bogarat így nem elképzelhetetlen a gyermeki fantázia világának kivetülése amely játékban jelenik meg. Adva van nekünk Antoine és Desiré akik felnőttkorukban gyermeki jelenségeket éreznek magukban vagy valami korábban nem megélt dologra próbálnak reflektálni. Popper Péter szerint ha valaki teljességében megéli élete minden egyes fázisait akkor nem szeretne visszamenekülni sehová. Vajon Antoine és Desiré megélték a gyermekkorukat vagy egy hermetikusan zárt világban éltek, amelyből nem volt kitörési lehetőség? Erről nincs biztos információnk, így evidenciákat közölni nincs lehetőségünk ezen a felületen.

Annál érdekesebb ha fellapozzuk a szimbólumtárat. A bogár a rövid élet szimbóluma is lehet. Jelen esetben a bogár megtalálása és annak vizsgálása egyben negatív képzeteket evokál, ugyanakkor egyben fényes is (sötétség vs. fény). Érdemese lenne kicsit megbontva a lineáris kohéziót magunk elé idézni a szocialista érát. Mire asszociálunk? Félelem a feljelentésektől, az üldöztetéstől, a kizsákmányolástól és egyéb negatív képzetek kivetülése a bogár alakjában. Jelenti a vegetatív emberi létet vagy csehovi kisemberfigurát, aminek utóképe ez a szöveg is. Az akkori jelenben tengődő két alak tényleg nem csinálhatott mást mint "vonszolta életét mint egy végtelen uszályt"; vagy "Ebben a kedves, falusi unalomban senki nem csinál semmit, mindenki csak filozofál" ahogyan ezt Antoine és Desiré is teszi.

Egy másik fonala a dalnak az interaktív kommunikációra való képtelenség. Mintha a dalban szereplők nem a másik által elhangzottakra reflektálnának, hanem elbeszélnének egymás mellett. Ismét csehovi motívum. Tétlenség, bizonytalanság: hová is tegyem, ide tegyem, oda állsz. A vegetatív lét szintjére lesüllyedt két ember már a tér és idő lokalizálhatóságában sem biztosak ami a dal elején egzakt meg volt határozva. Kizökkent az idő kiált fel Hamlet vagy később Tom Stoppard a Hamlet XX. századi értelmezésében. Szerintem körülbelül itt is ennek lehetünk tanúi. A dal és a szövegi világ is lezáratlan, elvarratlan marad mint ahogy az itt leírt mondatok is.

Hogy bírtam ennyi idiótaságot összeírni?