Most akkor ki az igazi/értékesebb művész?

Sokakkal egyetértek, de a hatos beirást kulonosen fontosnak vélem.

Utobbi kérdésedre reagálok: mit tekintkehunk értéknek? Én ugy vélem, ha valaki azért alkot egy művet, mert közölnivaloja van vele, és azért van vele kozolnivaloja, mert a hétkonapi nyelvezet már nem elegendo a kelloen pontos közlésére annak, amit érez, gondol, akkor az ez által kivitelezett műalkotás értékes.

Nem értek egyet avval, h az igy készult akotások rangsorolhatoak lennének objektiven.

Még valami kikivánkozik belőlem. Eddig a kulso szemlélők általi megitélés szukségességérol, avagy szukségtelenségérol mondtam meglátást.

Lényegesnek tartom, hogy az alkotó ÖNMAGÁT hogyan értékeli. Általában értékesebbnek tekintem azon alkotásaimat, melyek PONTOSABBAN fejezték ki, amit közölni akartam. Van ,hogy teljesen spontán szuletett alkotásaimrol vélem, h kellően fedi a vonatkozo gondolataimat, érzelmeimet, de van ,hogy részben spontán, részben tudatosan készitetteknél vélem így.

Az előző meg is válaszolta félig-meddig a nekem szánt kérdésted. ;) Idézem magamat a legutobbi hsz-emből:

"Általában értékesebbnek tekintem azon alkotásaimat, melyek PONTOSABBAN fejezték ki, amit közölni akartam."

Nos, igen, van úgy, hogy utólag azt kezdem látni: nem elég pontosan fejezte ki egy korábbi művem azt, ami akkor épp bennem feszült.

Hogy EGY műalkotást sokan sokféleképpen értelmeznek, az nem meglepő. Sokan sokféle tudással rendelkeznek a témát illetően. Továbbá más a lelkiállapotuk, a nézeteik, a beállítottságuk. Ezért is többféleképpen értelmezik. Valóban, van akit csak egy részlet ragad meg, és ez ígyvan jól.

De a kérdés arra irányult, van-e, lehet-e valamiféle rangsort felállítani.

Igen, lehet, sőt kell is. Lehet, mert azért minden művészeti ágnak megvan a maga belső törvényszerűsége. Nem ugyanaz, ha egy van Gogh fest egy virágzó barackfát, vagy egy 6 éves gyerek. És éppen azért kell rangsorolni, hogy a hozzá nem értőt irányítsuk. Itt is sok kérdés hangzik el különféle dolgokról. Minek magyarázni, majd rájön. Egyfelől nem jön rá, másfelől tévedhet, ha kevéssé ért hozzá. Tehát célszerű az érték felé irányítani.

Nem azt kell megítélni, hogy egy Murillo festmény, vagy egy Picasso szebb-e, jobb-e, értékesebb-e. Ők más korban éltek, más volt akkor fontosabb, más volt a technológia, a kifejezési mód. De az nem kétséges, hogy mindkettő aktuálisan igen szuggesztíven mutatta be például a szenvedést. Egyik egyházi témával, a másik a háborúéval. Fölösleges őket sorba rakni, mindkettő nagy alkotás. És még sorolhatnánk több más festőt, vagy akár szobrászt, képzőművészt.

Azonban vannak géniuszok, vannak jók, közepesek és gyengék. Lehet, hogy Mari néni nagyon szépen és gondosan hímezte ki a naplementét, de azért az mégiscsak giccs. Ilyen természetű sorrendet érdemes csinálni, nem a sokak által elismert művészeket.

És tegyük hozzá: valakinek tetszhet bármi, és nincs ezzel semmi baj. De azért itt sem árt némi szakértelem és tudás az érték megítéléshez. Egy híd jóságának az eldöntéséhez sem bárkit kérünk fel.