Szerintetek van értelme folytatnom az írást?

Itt az egyik versem:

[link]

Dömölki Borbála

Árnyék

Visz a lábam, de nem tudom, merre,

Otthonom már a fájdalom verme.

Boldogak közt árnyékként élek,

Mindenkitől újat remélek.

Forró könnyemhez hideg eső vegyül,

Mint mikor búvár jeges vízbe merül,

Sétálok, az utat nem figyelem régen,

Könnyem fojtom, várom már a végem.

Mert nincs itt senki, hiába várnék,

Kísérő társam csak néhány árnyék.

Hajamra nehezül pár vízcsepp súlya,

Élet könnyében gyásznak búja.

Ismeretlen éjben egyedül sétálok,

Eltitkolt vágyak, el nem mondott álmok.

Néhány ajtó ásít üresen, némán,

Komoran, csendben néznek fel énrám.

Talpam alatt ropog a gyönge halott avar,

Minden levél egy holt lelket takar.

Víztől átázott, sáros a csizmám,

Tudom, hogy valahol, valaki vár rám.