Manapság valaki nem is lehet elismert költő, ha nem szabad verseket ír?

Szerintem itt azzal van a legnagyobb gond, hogy az ún. szabad versek inkább hasonlítanak egy prózára, és ahogyan ez előttem kommentelő is írta, igencsak giccsesek és dekadensek is.

Nem is az a probléma, hogy nem rímelnek, hanem az, hogy nincs ritmusuk. Pedig egy vers alapja a ritmus.

A magukat nagyra becsült kortársak hatalmas művésznek állítják be magukat csak azért, mert írnak a fájdalomról teljesen egyszerűen és érthetetlenül. És az utóbbi nagyon lényeges, mert nem használnak költői képeket, hanem csupán absztrakt módon "verselnek", amit önmagukon kívül senki nem ért meg. Mert lehet és kell is a sejtelmesség a lírába, de úgy kellene, hogy a kor nyelvi sztenderdjének megfeleljen. És ilyenkor jön az, hogy alkalmazkodjunk, mert "az elődöket se lehet érteni".

Tehát én szerintem az nem nevezhető versek,ami nem tartalmaz lírai elemeket (ritmus, költői képek és/vagy rím). Így nemhogy szabad versről, de még csak versről sem beszélhetünk. És sajnos ezzel nincsenek tisztában sokan.