Hogy tetszik a történetem eleje?

A történet egyébként érdekesebb lesz, ez csak az eleje.

A kocsi előállt.-mondta a biztonsági őr, komoly arccal.

- Ó, köszönjük Carlos!-mondta nyájasan egy, a szófán ülő hölgyek közül.

Pár perccel később egy szmokingos öregúr lépett be a társalgóba és helyet foglalt egy hintaszékben. Ősz haja már megritkult, szakálla érősszálú, szemöldöke vastag, arcát ráncok ékesítik.

-William! Na végre, hogy itt vagy. Már rég indulnunk kéne.-szólalt meg hevesen az egyik hölgy.

-Ne aggodalmaskodjon, Kegyed!-felelte a férfi nyugodt hangon- még Lucyt is meg kell várni.

A nő felállt és gyorsan sétálgatott a szobában, majd mikor megunta, visszaült a kanapéra. William mosolyogva figyelte rokonát , miközben sűrű az ajtó felé pillantgatott. Kis idő elteltével egy magas, vékony , csinosan öltözött fiatal lány jött be a szobába. Hosszú vörös haja kontyba volt fogva, zöld szemei halvány sminkkel kiemelve, kék ruhája bokáig ér. A lány leült egy fotelbe, majd ezzel egy időben egy fiatal fiú ült le a szófára. Szőke haja homlokába lógott, szemei kéken csillogtak, kék öltönyt és nadrágot viselt.

- Lucy, Charles! Végre, hogy itt vagytok! Már ott kéne lennünk a bálon, rákot falatozni, pezsgőt iszogatni és táncolni. Viszont ti csak itt szöszöltök! Felőletek el is késhetnénk! Hogy lehettek ilyen felelőtlenek? Ezen a bálon fontos emberek lesznek!

A fiatalok mosolyogva hallgatták a hölgy kitörését.

- Tereza, kedvesem! Nyugodjon meg! Oda fogunk érni!-nyugtatgatta a nőt William.

Tereza zsörtölődve felvette kabátját és kilépett az ajtón.