Hogy tetszik nektek a könyv eleje? Nem én írom, egy barátnőm, és kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok.

1: A kezdet

Ez az ország talán éppen olyan mint a többi. Az eltérése az, hogy mindössze két városból áll. Két hatalmas városból. E két helyiség között az átjárás nem lehetséges. Ennek ellenére, az évek során, emberek ezrei próbáltak már átjutni a határon. A többségnek persze nem sikerült. A határnál hosszú kőfal, és fegyveres katonák hosszú sora sorakozik, akik naponta váltják egymást.

A szabály világos. Senki nem mehet át egyik városból a másikba, csak akkor, ha valamelyik polgármester engedélyt ad rá. Polgármester, mindössze kettő. Mint ahogy a városok száma. Nem nagyon váltanak szót egymással, csak ha muszáj.

De miért vágynak az emberek máshova?

Az ország, az emberek viselkedése szerint van kettéválasztva. Aki jóságos, barátságos, megértő vagy éppen szelíd, Padrig City-ben élhet, ahol Mr. Farrow a polgármester. Aki viszont gonosz, akiben a jóság ismeretlen fogalom, annak Mistakes City-ben kell élnie ahol a polgármester, Mr. Smith.

Padrig City kedves barátságos hely. Az emberek nem szegik meg a törvényeket. Vagy ha mégis, akkor a polgármester emberei kilakoltatják és átkísérik a határon, Mistakes City-be.

Mistakes City sivár, menthetetlen város. Lakóinak többsége eléggé barátságtalan. Minden nap történik lopás. A börtönök televannak. És aki egyszer Mistakes City-be kerül, akkor élete végéig ott is kell maradnia…

Pedig az ország nem mindig volt ilyen. Valamikor rengeteg városból állt, az ember szabadon közlekedhetett, valamikor turisták ezrei látogatták. Fényképezőgépes, csoportok akik mosolyogva figyelték a sok érdekességet.

De később, az idő hosszú évei elsiklottak fölötte. Rengeteg idő eltelt, minden megváltozott. A 4. világháború kitört. Az ország elnyomás alá került. 3048-ban megtiltották, hogy bárki is átlépje az ország határát.

Azután rosszabbodott a helyzet. Megszüntették a temérdek város létezését. A polgármestereket száműzték. Azután az országot találomra kétfelé osztották. Egy hosszú, vastag kőfalat építettek, ami keresztülhaladt rajta. A két résznek egy-egy polgármestert választottak, akik átvették a hatalmat. Azóta is így van.

A nap halvány sugarai sárgás-rózsasínné színezték az eddig még sötétkéken csillogó eget, ami időközben egyre világosabb lett. Mistakes City utcái most fényben pompáztak. A nap egyre feljebb, és feljebb emelkedett. Mint aki sorra szemügyre veszi a frissen, és régen épített házakat. Tekintete elidőzött a népes város fölött.

Pillantása most egy szűk utcára esett. Egy kis táblára ki is volt írva: Flouwer u.

Kemény macskaköves út borította a földet. A házak ablakain, még mindenhol le volt húzva a redőny. Ekkor bukkant föl egy biciklis fiatal. Oldalán nehéznek látszó táska díszelgett. Másodpercenként előkapott belőle egy újságot, és egyesével dobálta a házakhoz. Mistakes City hírei számunkra nem olyan érdekesek. De a lakók között akadtak olyanok akiknek igenis az volt. Például az a középkorú nő, aki nem sokkal a biciklis távozása után lépett ki a Flower u. 6-os számú házból. Felvette a lábtörlőről az összetekert újságot, kinyitotta és kifejezéstelen arccal olvasgatni kezdte.

Egy köntöst viselt. Hosszú őszes-barna haja időnként a szemébe lógott. Látszott rajta, hogy alig 10 perce ébredt föl. Egy darabig olvasgatott, azután elgondolkozva merengett a távolba. Tűnődésében halvány mosoly bukkant föl az arcán. Azután egyszerre elkomorult. Tekintete a messziről is látszó kőfalra talált. Hosszasan szemügyre vette, azután lemondó sóhajjal belépett a házba. Letette az újságot, és a napot egy zuhanyozással indította. Blúzban és egy elegáns hosszú szoknyában lépett ki a fürdőszobából.

- Ben! Kelj már föl, az ég szerelmére! – Kiáltotta az emeletre. Onnan azonban nem érkezett válasz. A nő előkotort egy fésűt, és szaporán kapargatni kezdte a haját.

- Ha lehet, még ma! – Kiáltott föl megint, de úgy tűnt, hogy csak az idejét pazarolja. Lerakta a fésűt, és fölbaktatott az emeletre, ahol dörömbölni kezdte az ajtót.

- Álomszuszék! Mozdulj, el fogsz késni a suliból!

- Csak 5 percet! – Válaszolt egy hang az ajtó mögül.

- 1 perc!

- 2 perc!

- Na jó, de egy másodperccel sem több! – Emelte föl a hangját a nő. Visszament és folytatta a félbemaradt fésülködést. Azután, az útja a konyhába vezetett, ahol nekilátott a reggeli elkészítésének.

2 perc múlva egy kék pizsamás barna hajú fiú lépett az asztalhoz.

- Jó reggelt Ben! – Köszöntötte a nő.

- Jó reggelt Lydia! – Válaszolta Ben. – Mi a reggeli?

- Kukorica pehely, tejjel. – Felelte eltökélten Lydia, és vigyorogva kivette a hűtőből a tejet.

- Jaj, ne már, mindig csak kukoricapehely! Az osztálytársaim a Lional- ban reggeliznek. Miért nem ehetünk ott?

- Nem azért találták fel a kukoria pelyhet, hogy te egészségtelen éttermekben reggelizz! – Lydia leemelt egy tálat a polcról és tejet töltött bele, azután elővette a pelyhet, kanalat és az asztalhoz rakta. Ben leült a székre és kedvetlenül falatozni kezdett.

- Hogy aludtál kincsem? – Ült le mellé Lydia.

- Nem túl jól. Egy csomó hülyeséget álmodtam.

- Éspedig?

- Például, azt, hogy anyáék segítenek a házi feladatokban.

- Ben Eavens! – Emelte föl ismét a hangját Lydia. Ben csodálkozva felpillantott a tányérjából.

- Igen, ez a nevem.

- A szüleidről álmodni egyáltalán nem hülyeség! Mi több, én a helyedben örülnék neki! – Ben most egy pillanatra letette a kanalat és Lydiára pillantott.

Hát igen. A szülei egy autó balesetben haltak meg, amikor még Ben egész pici volt, így nem is ismerhette őket. Angela Jones és James Eavens. Állítólag nagyon jó emberek voltak. Ben többször is kérdezte, hogy a tényleg olyan jó voltak, akkor miért nem Padrig City- ben éltek. Válaszul azt kapta, hogy eleve itt éltek. És tényleg volt ilyen ember. Aki nem azért volt Mistakes City- ben mert oda száműzték, hanem egyszerűen ott lakott amikor az országot ketté választották. Ben, anyja nővérénél nevelkedett, a Flower u. 6-ban.

Májusban betölti a 10. évét. Érthető volt, hogy nagyon várta, hiszen attól kezdve az évszámai már kétjegyűek.

- Na, mi az? Nem vagy éhes? – Kérdezte csodálkozva Lydia.

- Ja, de. Csak eltöprengtem. Most Milyen hónap van?

- Március. Miért?

- Csak kérdeztem. – Több szót nem is váltottak addig amíg Lydia, ki nem tette a kocsiból a fiút az iskola kapujánál.

- Sétálj haza, ha végeztél! – Kiáltotta a nagynéni és vidáman elhajtott.

A napot Biológia órával indították, ami nem a kedvenc tantárgyak közé tartozott. Mrs. Kaktusz órái elég unalmasak. Helyes kis becenevét szúrós tekintetéről kapta. Ben megtanulhatta tőle, hogy a gomba, nem állat, nem növény, hanem egyszerűen csak gomba.

- Mr. Eavens! Figyelmeztetem, hogy ha még egyszer meglátom, hogy maga, NEM ÍRT HÁZI FELADATOT, azonnal beírom az ellenőrzőjébe, hogy megsértette az iskola legfőbb elvárásait! – a tanárnő hangja olyan erővel áradt a fiú felé, mintha egyenesen egy mikrofonból ordibáltak volna. De hát, ez ellen nincs mit tenni. Végig kell hallgatni Kaktusz kisasszony véleményét, a meg nem írt házi feladatokról. A fiú nem is csodálta, hogy a tanárnő Mistakes City- ben lakik.

Szerencsére, péntek volt. Ez erőt adott Bennek, hogy kibírja a rá leselkedő 5 kibírhatatlan órát, tele házi feladatokkal, kiabálásokkal, és felelésekkel. Biológia után, jött egy matek, azután egy történelem, ezt egy magyar óra követte, és a nap tantárgyait a testnevelés zárta. A diákok a kézenállást gyakorolták. Ez már egy fokkal érdekesebb volt, de a gyerekek tetszését ez sem nyerte el. Senki nem értette mi értelme van ilyeneket tanulgatni. Az egyik lány szerint, azért, hogy ha majd tesi tanárok lesznek, legyen mit tanítani.

Ennek ellenére, Bennek semmi kedve nem volt a kézenálláshoz. Ezt közölte a tanárral is, aki erre mindenféle rossz jegyekkel kezdett fenyegetőzni.

- Mi van Eavens? Betojtál a kézenállástól? – Kiabálta utána a nevetéstől fuldokló hangon a többi fiú.

Amikor felharsant a csengő, Ben sápadt arcába egyszerre visszatért az élet. Boldogan fölugrott, és szaladni kezdett az öltöző felé. Útközben el is esett, ami ismét nevetést váltott ki a többiekből. De őt ez jelenleg nem érdekelte. Egy dolog járt az eszében: a péntek, a péntek, és a péntek. Három napra megszabadulhat az iskolától! 2 teljes nap, plusz egy fél. Ez a gondolat, olyan szépnek bizonyult, hogy néhány másodpercig el sem hitte. De azután már össze is állította a hétvégi programot: a mai hátralévő napot valószínűleg végig tévézni, aztán a holnapi napot alvással tölti, és vasárnap megint csak tévézni fog.

Ekkor a telefonja váratlanul rövid rezgésbe kezdett. Kapott egy üzenetet: „Ben, beszélnem kell veled!” … A fiú a feladóra majd az üzenetre pillantott. Azonnal ejtette a tévézős programot, felkapta a táskáját, és sebes léptekkel kisétált az iskolából. Elhaladt a tucatnyi romos ház előtt. Vagy 15 percbe is beletelt, mire odaért a hosszú kőfalhoz.

Igen, ez az a kőfal ami elválasztja őket egy más helytől. Egy sokkal jobb helytől. Ben pontosan maga sem tudta miért él Mistakes City- ben. Talán azért mert a szülei is itt éltek.

És nem kell írogatni hogy "biztos te írtad, csak szégyenlős vagy" mert nem így van:). Mit gondoltok?