Hogy tetszik a novellám eleje?
Nagyon kedveltem Nóra nénikémet. Fiatal, életerő, céltudatos és nagy kalandor volt. Vindornyalakon lakott egy hatalmas házban, mióta elvált férjétől. Volt férje, George állandóan fenyegette, de Nóra néném ezt nem tűrte, hanem feljelentette. Szerzett egy profi ügyvédet, beadta a válási papírokat és megszerezte volt férje minden vagyonát. Azóta mindenfelé utazgatott, járta a világot. Félévente járt csak haza, de olyankor mindig meglátogatott minket és hozott ajándékot. Örültem, hogy ő lett az új gyámom, miután szüleimet börtönbe zárták, adócsalásért.
Július 23. kedd
Már korán reggel a vonaton ültem és Vindornyalakra tartottam. Ketten ültek velem szemben. Egy idősebb férfi, akinek barna ingje, fekete trapéznadrágjába volt tűrve. Fején filckalap volt és szivar lógott ki a zsebéből. Mellette egy fiatal asszony ült. Hosszú fekete ruhában volt, bőre fehér, száján sötétvörös rúzs. Hosszú fekete haja derekáig ért. Vékony testalkatú magad nő volt. Úgy nézett ki, mint maga a halál. Megborzongtam és vártam, hogy véget érjen az utazás. Két órával később szálltam le a vonatról. Szememmel Nóra nénit kerestem. Egy meggyvörös autónál állt. Elég alacsony termetű, de vékony nő volt. Hosszú sötétbarna haja copfba volt fogva. Sportosan volt öltözve, vállán oldaltáska lógott. Odamentem hozzá és vidáman megöleltem. Nóra átvette a bőröndömet én pedig beültem az anyósülésre. Hirtelen valami nedvességet éreztem a vállamon. Ijedten fordultam hátra. Legnagyobb meglepetésemre egy keverék kiskutya csaholt a hátsó ülésen. Megfogtam és az ölembe vettem. Nóra néni is beült mellém.
- Látom megismerted Buborékot. –mondta és megsimogatta a kutya fejét.
- Igen, nagyon aranyos. Honnan van?- kérdeztem.
- Az egyik utazásom közben találtam. Nagyon sovány és férges volt, így hát gondozásba vettem. –mesélte mosolyogva.
Az út további részében a barátaimról, könyvekről, hobbikról beszélgettünk, valamint Nóra néni mesélt az utazásairól. Egyszer csak az autó egy kis földútra fordult és szemem elé tárult a ház. Nagyon nagy volt, falai barna színűek. Udvara hatalmas volt tele fákkal, bokrokkal. A ház előtt hatalmas terasz állt. Kiszálltam a kocsiból és egészen a bejáratig vonszoltam a táskám. Nóra nénikém kinyitott az ajtót. Ahogy beléptem a hatalmas nappaliba,egyszerre kellemes vanília illatot éreztem. Egyszer csak a hasam hangosan megkordult.
- Gondolom éhes vagy. Gyere utánam!- mondta Nóra én pedig követtem őt az ebédlőbe.
Az ebédlő hatalmas volt. Tele szobrokkal és utazásairól magával hozott tárgyakkal.
- Most éppen nincs itthon főtt étel, de gyorsan összedobok valamit. Addig is…..- kezdte a mondandóját Nóra, de befejezés helyett a kezembe nyomott egy tál banánchipset.
- Addig nyugodtan menj fel a szobádba. Fel a lépcsőn és balra az utolsó ajtó. –mondta
A bőröndömet magam után vonszolva mentem fel a nyikorgó lépcsőn. Idefent minden elég poros és üres volt. A nénikém egyedül lakott ebben a hatalmas házban, így csak az alsó szintet használta. Beléptem a szobámba, amibe egyszerre beleszerettem. Türkiz falak, fehér és halványkék bútorok. Ez a szoba ki volt takarítva, sőt az asztalon még egy csokor friss virág is volt. Letámasztottam a táskám és előszedtem a laptopom. Felültem az ágyra és az interneten böngésztem. Jó háromnegyed óra múlva Nóra néni ebédre invitált. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn az illatok irányába. Az illatok egy kis helyiségbe vezettek, aminek három fala és plafonja üvegből volt. A nap kellemesen felmelegítette a szobát. Nóra ott ült egy kétszemélyes asztalnál és Afrikáról szóló könyvet olvasgatott. Leültem vele szembe és nekiláttam az ebédemnek, ami igencsak finom és egzotikus volt. Ebéd után újra a szobámba mentem. Elővettem a gépem és megírtam pár e-mailt a barátaimnak, rokonaimnak. Ezután úgy döntöttem felfedezem a házat. Kimentem a szobából és benyitottam a szomszédosba. Ez egy fürdő volt, amiben iszonyú kosz uralkodott. Falait zöld csempe borította, valamint képek díszítették. Beléptem a harmadik helyiségbe, ami szintén egy hálószoba volt. Falai narancssárgák, a padlót vöröses kárpit borítja. Ez jóval kisebb volt, mint az enyém. Bementem a harmadik szobába. Itt csak letakart bútorokat láttam. Már majdnem kimentem, mikor észrevettem valamit. A fal egyik sarkában nem volt tapéta. Közelebb sétáltam és észrevettem, hogy valami kis kampószerűség lóg ki a falból. Erősen rángattam a kapót, ami először nem csinált semmit, de aztán nagy nehezen kinyílt. Szerencse, hogy a felszálló por miatt hátrébb léptem, mert ha nem tettem volna, most halott lennék. Mivel az ajtó mögött egy hatalmas hasadék volt, aminek aljára egy létra vezetett le. Már majdnem lemásztam, mikor lépteket hallottam a lépcső felől. Nóra néni közeledik! Gyorsan kimentem a szobából és átrohantam a sajátomba. Felültem az ágyra és úgy csináltam, mintha aludnék.
válasza:
válasza:http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__muveszete..
Ha ezt is te írtad, akkor sajnos ugyanazok a problémák. (Na jó, nem katasztrófa, de azért problémák.) Döcögős a rövidke mondatok miatt, amik szorosan kapcsolódnának a következő mondathoz, de nem tudnak. Mikor olvasom, úgy érzem magam, mint a kisiskolás, aki nem tud még folyamatosan hangosan olvani és hangsúlyozni, csak értelmezés nélkül eldarálja a szöveget.
Vagy a nyelvtanuló könyvek:
Ez egy asztal. Ez egy szék. A szék piros. Az asztal a szék mellett van. Ráülök a székre. Most a szék alattam van. stb.
Nem gonoszkodni akarok, csak rávilágítani, mit érzek fő problémának. :)
válasza: válasza:Amikor az ember leír (begépel?) egy szöveget, az mindig lassabb, mint az elolvasás. Amikor írod, nem igazán lehet érezni, hogy olvasáskor milyen lesz a tempója. Ezért mikor végeztél monjuk egy bekezdéssel vagy pár mondattal, olvasd vissza, és érezni fogod, hogy hol zavaró, amikor egy mondat végén megtorpan a gondolat. Nem kell persze hatalmas körmondatokat írni, de rá fogsz majd érezni a helyes arányra. :)
Nem vagyok én sem profi, nem kijavítani akarlak, szóval ne vedd szentírásnak vagy ilyesmi, csak kicsit játszottam a szöveggel a "A bőröndömet magam után vonszolva" résztől a végéig. Csillagot tettem a javított részekhez, meg pár megjegyzést zárójelben, hátha segít a munkában. Amúgy egész jó kis sztori lehet ebből, csak így tovább. :))
****
__A nénikém egyedül lakott (*) a hatalmas házban, így csak az alsó szintet használta.(*) A bőröndömet magam után vonszolva mentem fel a nyikorgó lépcsőn. A felső szint folyosója(*) poros volt és ásítozott az ürességtől(*). Beléptem a szobámba, amibe egyszerre beleszerettem. A szépen kitakarított szoba türkizkék falai között fehér és halványkék bútorok álltak.((* Esetleg a fényről lehetne még, hogy besütött delelőtti a Nap, vagy az ablak előtti fa kellemes félhomályba borította a szobát, stb., hogy egy kis hangulatot vigyél bele. :) )) Az asztalon még egy csokor friss virág is volt. Letámasztottam a táskám és előszedtem a laptopom. Felültem az ágyra és az interneten kezdtem böngészni.(*)
__Rendesen belefeletkeztem, mert jó háromnegyed óra múlva Nóra néni már ebédre invitált.(*) Gyorsan leszaladtam a lépcsőn az illatok irányába. Az illatok ((*szóismétlés!)) egy kis helyiségbe vezettek, aminek három fala és plafonja üvegből volt. A Nap(*) kellemesen felmelegítette a szobát. Nóra ott ült egy kétszemélyes asztalnál és egy(*) Afrikáról szóló könyvet olvasgatott. Leültem vele szemben(*) és nekiláttam az ebédemnek, ami igencsak finom és egzotikus volt. ((Le is írtad az ételt, meg nem is :) ))
__Ebéd után úgy döntöttem felfedezem a házat.(*) Kimentem a szobából és benyitottam a szomszédos ajtón.(*) Ez egy fürdő volt, amiben iszonyú kosz uralkodott. Falait finoman repedezett zöld csempe borította, amiket a rajta lévő kopott képek kevés sikerrel bróbáltak eltakarni.(*) Beléptem a harmadik helyiségbe, ami szintén egy hálószoba volt, bár ennek a falai narancssárgák voltak, a padlót vöröses kárpit borította, és jóval kisebb is volt, mint az enyém.(*) Bementem a negyedik(*) szobába, de itt(*) csak letakart bútorokat láttam. ((<--Lehetne esetleg félhomály, vagy a súlyos függönyön átszűrődő napfényben, vagy ilyesmi. Így túl leíró, újságcikk-szerű.))
__Már kifelé indultam(*), mikor észrevettem valamit. A fal egyik sarkában nem volt tapéta. ((<-- Itt jól működnek a rövid, csattanó mondatok.)) Ahogy közelebb mentem,(*) észrevettem, hogy egy kis kampószerűség lóg ki a falból. Megfogtam és elkeztem rángatni(*), de semmi nem történt(*), aztán egy erőteljesebb rántásra megmozdult a fal. Ekkor jöttem csak rá, hogy egy ajtó volt.(*) Ahogy kinyílt, finom port kavart fel a padlóról, úgyhogy kénytelen voltam hátralépni.(*) Szerencsére(*), mert ha nem tettem volna, most halott lennék. Az(*) ajtó mögött ugyanis(*) egy hatalmas függőleges(*) hasadék volt, aminek az aljára egy létra vezetett le. Már azon goldolkodtam, hogy lemászom(*), mikor lépteket hallottam a lépcső felől. Nóra néni közeledik! Gyorsan kimentem a szobából és átrohantam a sajátomba. Felültem az ágyra és úgy csináltam, mintha aludnék. ((<-- ülve aludni? :) ))
válasza:"Ebéd után úgy döntöttem felfedezem a házat.(*) Kimentem a szobából és benyitottam a szomszédos ajtón.(*)"
Itt töröltem egy keveset (bocsi :)), de most látom, hogy túl sokat. Kimaradt, hogy közben felmentél, de az e-mail-írós részt így is soknak érzem.
Esetleg így:
Ebéd után újra a szobámba mentem. Miután írtam pár e-mailt a barátaimnak, ((rokonaimnak,)) úgy döntöttem felfedezem a házat.
:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!