Milyen a novellám eleje?

Ian Hutton lassan sétált végig az iskola folyosóján. Fekete nadrágot, inget és spotcipő viselt, szemét napszemüveg takarta. Ian olyan fiú volt, akinek a háta mögött összesúgnak az emberek. A fiú ridegen haladt előre, meg sem állt a 11.C osztály ajtajáig. Megállt , unottan sóhajtott, majd belépett. Az osztály egy emberként nézett Ianre. A fiú nem törődött osztálytársai fürkésző tekinteteivel, csak hátrasétált és bevágta magát az utolsó padba. Levette napszemüvegét. Csak ekkor vált láthatóvá világoskék szeme, amivel unottan pásztázta az osztály. Becsengetés után pár perccel egy fiatal tanárnő lépett be az osztályba. Térdig érő szoknyát, piros blúzt és telitalpú cipőt viselt. Hosszú vörös haja, egyenesen hullott vállára. Ian szeme felcsillant és halványan elmosolyodott. A fiú elmélyedve hallgatta a tanárnőt. Körülbelül tíz perc múlva megszólalt egy vöröses hajú fiú:

- Tanárnő! Milyen óra is van?

Az osztályban mindenki felnevetett, kivéve Ian. Ő csak a padra hajtotta a fejét és lehunyta szemét.

- Parker Gregors! Mégis mi képzelsz magadról?- ordította a tanárnő.

Ezt a mondatot hallotta utoljára Ian, mielőtt elaludt.

A fiú a csengetésre riadt fel. Az osztályban mindenki nyüzsgött, a tanárnő pedig szúrós szemmel nézte, majd magához hívta Iant. A fiú mosolyogva felvette a napszemüvegét, majd a tanári asztalhoz sétált.

- Ian! –kezdte mondandóját a tanárnő, Ms Eva Royal- Mit gondolsz ki vagy te, hogy alszol az óráimon?! Azt akarod, hogy megint az igazgatóiba küldjelek és felhívjam a szüleid? Vagy hogy kicsapassalak? Neked megvan az eszed a tanuláshoz, de mégsem használod! Mégis mivel lehet téged rávenni a tanulásra?

Ian levette napszemüvegét és megdörzsölte a szemét. Egy darabig csak fáradtan nézett Ms. Royal-ra, gúnyosan elmosolyodott, majd így szólt:

- De tanárnő! Ha Önt zavarta, hogy alszom, miért nem keltett fel?

Eva Royal-nak most fogyott el a türelme. Gyilkos pillantással nézett tanítványára.

- Indíts az igazgatóiba!- üvöltötte

A fiú felvette napszemüvegét, vállára dobta táskáját és kiviharzott az ajtón. Az igazgatói felé indult, bár már olyan sokszor járt arra, hogy csukott szemmel odatalált volna. Az igazgatónő ajtaja előtt állt és gondolkodott. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve irányt váltott és a bejárathoz indult. Ian Hutton elhagyta az iskolát, háta mögött pedig megszólalt a csengő.