Mitől lesz valaki "fotós"? (többi lent)

Jó,rendben legyen papír,de jó lenne,ha az elméletet online el lehetne sajátítani, a gyakorlathoz helyi fotóst is lehessen választani,akinek van oklevele. Egyedül a vizsgákat kelljen a suliba letenni.

Amúgy ami azon a rajzon van érdekes,de nem csak a fotózásra vonatkozik,szóval más szakmák is vannak.

Ez egy nagyon érdekes kérdés, amiről sokat szoktam fotósokkal vitatkozni úgy is, hogy a legtöbb definíció szerint én magam is profi fotós vagyok.

Egy keresztkérdéssel hadd zvavarjam össze a képet?

Párhuzamba állítható azzal, hogy mitől művész valaki bármilyen területen? Mitől sportoló valaki bármilyen sportban? Szükséges ahhoz valamilyen hivatalos szervezet, hogy kimondja, hogy művész/sportoló valaki, vagy elég, hogy ő és talán még a környezete is annak érzi az általa végzett tevékenység alapján, ami lehet, hogy nem több kecskerímek írásánál, elmosódott pacák festésénél, busz után kocogásnál, hétvégi tollasozásnál? Szükséges-e hivatalos sportegyesület hitelesítése, vagy lehetek olimpiai teljesítményt nyújtó sportoló saját erőből, saját kedvtelésből, teljesen a hivatalos rendszeren kívül (és annak hitelesítése nélkül) is?

A fotózással kapcsolatban (is) azért vetődik fel egyre gyakrabban ez a kérdés, mert egy korábban (viszonylag) ritka dolog viszonylag hirtelen nagyon gyakorivá vált. Ma már mindenki fotózik, lényegében mindenki fotós. Pont mint ahogy ma már szinte mindenki sofőr lett, ami egy időben szintén egy külön szakma volt. Hiszen ma már szinte mindenkinek van (vagy legalábbis lehet) jogosítványa és autója is. Ebből viszont még nem következik, hogy ő jó sofőr volna. Hány olyan vezető van, aki csak közveszélyt okoz?

Ahogy az minden más területre is igaz, a tudás/képzettség (és ennek megszerzése), az iskolai végzettség/képesítés és az elvégzett munka minősége különálló fogalmak, de optimális esetben van köztük némi összefüggés. Sajnos ennek az kapcsolatnak a mértéke nagyban függ a tanulók és az oktatási rendszer hatásfokától is. Elvégre minket is mindannyiunkat tanítottak jó és rossz tanárok és mi magunk is voltunk valószínűleg jó és rossz tanulók is.

Elvben, ha valaki kijár egy iskolát, ott megszerzi a szükséges tudást, ami nem csak valamilyen képesítés megszerzéséhez elegendő, hanem azt is jelenti, hogy szakmailag elvárható minőségű munkát végez. Sajnos ez nem mindig van így és emiatt az oktatási és vizsgáztatási rendszer hatékonyságának növelése nélkül én sem tartom jó ötletnek az olyan bürokratikus akadályokat, mint a fotózás (és még több másik szakma) végzettséghez kötése.

Ettől még azért jó esély van rá, hogy aki jár valamilyen fotós iskolába, az többet fog tudni a szakmáról, mint aki nem.

Szerintem a fotózás is különösen olyan terület, ahol csak a végeredmény számít, így aztán csak az minősít valakinek a fotós eredményeit, hogy milyen képeket készít, nem az hogy milyen iskolái, végzettségei vannak.

Ugyanakkor nehezíti a véleményalkotást, hogy gondolom sokan egyetértünk benne, hogy autodidakta módon magát képző emberek ne végezhessenek agyműtétet, még akkor is, ha egy kettessel diplomát szerzett orvos szikét ragadó keze alá se biztos, hogy szívesebben odafeküdnénk. Szóval nem biztos, hogy a szakma/tevékenység megjelölésétől el kell várnunk, hogy a hozzáértést is kifejezze.

Szóval az,hogy valaki profi fotós az még lehet profi "rossz" fotós ? A kettő nem zárja ki egymást?

Na igen, tegyük fel,van egy fotós,aki adott beállítással adott körülmények között jó képet készít egy adott emberről. A gond ott van,hogy a fotózás körülményei sokszor megváltoznak és a rutint még a végzettség se jelölné. Végül nem marad más,mint az,hogy a fotóst a porfóliója jelképezi. Tehát én úgy gondolom,hogy az a fotós,aki "művészibb" képeket akar alkotni és így kitűnni az átlagból az képezni fogja magát. Ki lehet rakni díjakat,de szerintem ez nem sokat mond egy megbízónak.

Ez igaz,de természetesen minél több képet mutat,annál nagyobb a valószínűsége,hogy átlagban milyen színvonalat hoz, eltekintve azoktól.akik mások képeit lopják,mert ilyen is van.

Másrészt ez is olyan,hogy aki 1-2 kép alapján ítéli meg,hogy ki mennyire jó,az felületesen dönt.

természetesen egy portfólió is lehet becsapós, de ha jó képei vannak, az már mindenképpen jelent valamit azzal szemben, aki még mutatni is csak vacak képeket tud. nyilván aki lopja a képeket, annál nem sokat segít, hogy tud jó képeket lopni mástól

viszont sok fotósnak (van, hogy még hozzáértő profiknak is) komoly gondot okoz kiválasztani a jó/legjobb képeket és különösen az, hogy a rosszabbakat ne mutogassák. ez nem csak egy portfólió válogatásánál, hanem egy anyag leadásánál is fontos tulajdonság. szokták mondani, hogy egy fotó válogatás annyira jó, amennyire jó benne a legrosszabb kép. és nem kell egy válogatásba több tucat vagy többszáz kép, sokkal többször elég a legjobb öt-tíz-húsz, mint ahányszor van értelme többnek (egyébként nekem se nagyon akaródzik frissíteni a sok éves képeimet a portfóliómban, mert nagy és nehéz munka).

az meg hogy hány képből hoz valaki össze valamit nem feltétlenül számít. népszerű érv, hogy "csak a gombot nyomod és a sok képközt majd csak lesz jó". ha nem tudod, hogy mit csinálsz, akkor magától nem kerül oda jó kép. az automatika sokat tud segíteni, de ettől még tudni kell használni a gépet és egy csomó mindent már az meghatároz (és akár el is ront), hogy hol állsz meg a géppel és milyen irányba fordítod. ha megbízol egy fotóst egy munkával, akkor nem számít, hogy ő milyen felszereléssel, vagy mennyi képből oldja meg a feladatot, csak az számít, hogy végeredményként legyenek jó képei. ha megvannak a jó képek, akkor azért mindegy, hogy mivel és hogyan csinálta, ha nincsenek jó képei, akkor meg azért mindegy, hogy mivel és hogyan nem sikerült összehozni, mert a mentségektől sem lesz képe. szokták mondani az újságoknál, hogy a kifogásokat nem lehet beszerkeszteni illusztráció helyett.

persze az nem mindegy, hogy valakinek a sok próbálkozásból egyszer-kétszer véletlenül sikerült jó képet is csinálnia és azzal hirdeti magát, de nem tud mindig ugyanolyanokat csinálni. de akinek sok jó képe van, annak ma már valószínűleg szoktad is látni jó képeit, mert publikálja őket blogon, Facebookon, ahol lehet, hogy kommentelnek hozzá pl a megrendelők. ha sok ilyet látsz valakitől, akkor kisebb az esélye, hogy csak egy kókler, aki mások képeivel hirdeti magát, vagy véletlenül elsült a keze. kockázat meg mindig van, csak csökkenteni lehet, megszűntetni nem.

és azt se felejtsük el, hogy a körülmények is változóak, ahol jobbak a fények, jó a szervezés, szép a dekoráció, szerencsés a csillagjárás, ott könnyebb jó képeket készíteni, ahol minden rosszul jön ki, ott meg még nagyon komoly rutinnal is kínszenvedés tud lenni még elfogadható képeket csinálni is. ilyenkor jön az, hogy mennyi rutinja van valakinek, mennyire tud alkalmazkodni, hogy ne legyen kiszolgáltatva a körülményeknek, hanem feltalálja magát. nehéz ezeket a dolgokat mérni, vagy 1-2 szóban kifejezni. viszont egy fotóssal még mindig jobbak az esélyeid, hogy megitéld az addigi munkáira nézve, hogy nagyjából mit várhatsz majd tőle, mint mondjuk valaki olyantól, aki titkárnői állásra jelentkezik.